Ahány házasság, annyiféle megállapodás. Pénzügyekről, örökösökről – és szeretőkről. Az uralkodói frigyek ráadásul eleve nem szerelemből köttetnek – általában. A legendárium szerint Sisi például maga kerített barátnőt férjének, az osztrák császárnak, de még így is sokszor belefacsarodott a szíve, ha az I. Ferenc József és Katharina Schratt közötti mély érzelmekre emlékeztette valaki.

Hulej Emese írása – a Nők Lapja archívumából – számos egyéb híres szerető történetét is bemutatja Agnès Soreltől Madame Pompadourig. 

Nők Lapja 2013/45: Királyi szeretők világa

A királyi házasságok nem az égben köttetnek. A Gondviselés az uralkodói családok számára sosem volt elég garancia, ezért megtartották maguknak a döntést: kit vehet el a herceg, kihez mehet hozzá a hercegnő. Annál is inkább, mert hozományként itt nem némi porcelán és ágynemű volt a tét, hanem trónok, országrészek, szövetségek sorsa. Béke avagy háború.

Királyok és leendő királynék esetében az udvarlást mindig is diplomaták végezték, és szép szavak helyett szikár tényekkel álltak elő. Gyakran festőket menesztettek a szóba jöhető udvarokba, vagy csak képeket kérték be „előzsűrizésre”. Ám ennek a megoldásnak voltak hátrányai is.

A szerelem vak – ez rendben, de az alattvalói hűség/félelem is elveszi az éleslátást, legalábbis bizonyos festmények összevetése az élő modellel erre juttatta a megdöbbent vőlegényeket, akik a képen látható szépség helyett egy ször… szóval egy nem annyira szép leányzót kaptak.

Ez történt VIII. Henrikkel is, aki pedig elég rutinos vőlegényjelöltnek számított negyedik házasságára készülődve. Mégis becsapta egy festmény. Amikor először találkozott leendő nejével, Klevei Annával, majdnem hanyatt esett a döbbenettől. Annát azontúl „flandriai rémként” emlegette. De legalább meghagyta a fejét…

Hasonlóan járt II. József Habsburg uralkodó, aki elborzadt a bajor Jozefa hercegnő szeplős, kiütéses arca és teste láttán, ráadásul büdösnek is találta nejét… (Ebből következik, hogy bizony nem kellett minden szeretőnek szépnek lennie. Néha az is elég volt, ha tiszta.)

Kapcsolódó: Hans Holbein festette a potenciális szeretők képeit VIII. Henriknek

Ha tehát elfogadjuk azt a kiindulási pontot, hogy a királyi házasságok megkötésében az érzelmeknek, a vonzalmaknak csekély szerep jutott, akkor még érthetőbbé válik, miért volt szükség királyi szeretőkre. A kiválasztott nők legtöbbször mégis szépségükkel, erotikus kisugárzásukkal hódítottak, de voltak köztük kifejezetten csúnyák is.

I. György hannoveri fejedelemből lett angol király új hazájába magával vitte két német szeretőjét is, akiken alattvalói csak gúnyolódni tudtak. Két szeretője lett Erős Ágostnak is, aki a szász trón után elfoglalhatta a lengyelt is, és udvaroncai figyelmeztették: úgy igazságos, hogy ne csak a szász, de a lengyel udvarban is válasszon egy hölgyet.

Akiről biztosan tudjuk, hogy igen szemrevaló szépség volt, az a jelenlegi cornwalli hercegnő, Camilla dédanyja, bizonyos Alice Keppel, aki a nála jóval idősebb VII. Edward metresze volt. Állítólag, amikor Camilla és Charles először találkozott, a nő erre a viszonyra utalt, megkérdezve az akkor még fiatal trónörököst, nem volna-e kedve történelmi párhuzamot produkálni. Alice a festmények tanúsága szerint (több is készült, úgyhogy hihetünk nekik) kifejezetten szép nő volt.

Ezt a tulajdonságát dédunokája ugyan nyomokban sem örökölte, mégis ő vitte többre, ez tény: barátnőből feleséggé vált.

Madame Pompadour óta tudjuk, hogy egy királyi szeretőnek is lehetnek ambíciói. A metreszek némelyike a kormányzáshoz is kedvet érzett. Vagy a hadviseléshez, mint Agnès Sorel, aki rávette VII. Károly francia királyt, hogy szorítsa ki az országba törő angol hadakat. Akadt olyan szerető is, Gabrielle d’Estrées személyében, aki a csatamezőre is elkísérte szíve és országa urát, IV. Henriket, és képes volt várandósan hetekig egy katonai sátorban nyugovóra térni.

Kék vér, forró vér?

Azért ne feledkezzünk el az alapfeladatról, vagyis arról, hogy a nagyhatalmú férfiú a hálószobában is férfinak érezze magát! A királyi házasságok során néha egészen fiatal leányok kerültek számukra ismeretlen helyzetbe, ráadásul mindenki azt várta tőlük, hogy minél előbb trónörököst produkáljanak. A diplomáciai levélváltások, naplók sokféle testi-lelki nyomorúságot rögzítettek. Így a metreszeknek néha egészen szokatlan feladat jutott. II. Henrik szeretőjének, Diane de Poitiers-nek például.

A király és neje, Medici Katalin kapcsolata ugyanis olyan hűvös volt, hogy a trónörökös születésére sehogy sem nyílt esély. A királynál tizennyolc évvel idősebb (!) Diane nem akarta, hogy új feleség kerüljön Henrik mellé, ezért inkább felajzotta az uralkodót, majd átküldte neje szobájába.

Hogy is van a mondás? Te csak házasodj, boldog Ausztria… Vagyis más monarchiák képviselői is elismeréssel adóztak annak a stratégiának, ahogyan a Habsburg família oltár előtt kimondott igenekkel megszilárdította és növelte hatalmát. De ezek az igenek nem jelentettek egyet a hűséggel. Még a közismerten unalmas és vaskalapos Ferenc József is tartott szeretőt.

Állítólag maga Sisi terelgette a Burgtheater színésznőjét férje karjaiba, és náluk pont ellenkező képlet alapján alakult ki a házasságon kívüli kapcsolat.

Schratt Katalin sokkal inkább a nyugalmas polgári életet jelentette az uralkodónak, mint szenzibilis, örökké utazgató neje. Katalin Bécsben, Schönbrunnban, még Bad Ischlben is a császár közelében lakott, és a felség általában a kora reggeli órákban kereste fel. A telt asszonyság, akinek első udvarlója a Girardi-kalap névadója volt, friss kávéval és süteményekkel fogadta a csendes házi örömöket kedvelő Ferenc Józsefet, és gyakorta felolvasással szórakoztatta őt.

Címlapok kora

A tömegkommunikáció előtti időkben is tudtak az alattvalók a királyi família dolgairól. De sokkal kevésbé volt érdekes, hogy mi a véleményük róla. A király szent és sérthetetlen, még inkább mozdíthatatlan volt. Napjainkban viszont elvárják, hogy morálisan is példakép legyen, és amint történik valami, máris elhangzik a fenyegető felkiáltás: Mindezt az adófi zetők pénzén…?! Onnan pedig csak egy lépés, hogy megkérdőjeleződjék a monarchia létjogosultsága.

Az angol királyi család magánéletéről már mindent, legalábbis eleget tudunk. Itt van viszont két olyan európai uralkodó, akik kifejezetten nyugalmas, példaértékű családi életet éltek. Legalábbis alattvalóik ezt gondolták róluk.

Kapcsolódó: III. Károly eltitkolt szeretője – Mégsem Kamilla volt a nagy szerelem?

A spanyol János Károly kivívta az emberek elismerését, sőt szeretetét. Ehhez nagyban hozzájárult felesége, Sophia és a három királyi gyermek. A bajok – ahogy az lenni szokott – aztán csőstül jöttek.

János Károly veje, a világhírű kézilabdázó korrupciós botrányba keveredett, majd az újságok azt kezdték feszegetni, miért vett a király madridi luxusvillát egy nála két évtizeddel fiatalabb német hölgynek. János Károly hiába cáfolt, a szellem kiszabadult a palackból, és a jól értesültek arról beszélnek, hogy a király és a királynő már régóta látszatházasságban él…

Hasonló a helyzet Svédországban. Károly Gusztáv és családja a maga normális életével nem borzolta a svédek idegeit. Szilvia királyné, akivel a király a müncheni olimpián ismerkedett meg, nagy szeretetnek örvend, és a trónörökösnő esküvője, illetve gyermeke születése is erősítette a monarchiát. Aztán megjelent egy könyv: egy újságíró lerántotta a leplet Károly Gusztáv titkáról, arról a hosszú viszonyról, amely egy énekesnőhöz, Camilla Henemarkhoz fűzte.

Camilla nem tagadta a dolgot, sőt olyan részletekkel szolgált a decens uralkodóról, amelyek megdöbbentették a közvéleményt.

Végre egy tanulság, amely minden történelmi kontextusban érvényes: a királyi szerető legfontosabb tulajdonsága – a diszkréció.
Hulej Emese
Nők Lapja 2013/45. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Madame Pompadour François Boucher festményén – Fotó: Universal History Archive/Universal Images Group via Getty Images

Megjelent a Nők Lapja 75 évkönyv bookazine! A linkre kattintva meg is rendelheted!