Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai szintén ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain. 

Ezúttal egy kétségbeesett édesanya levelét idézzük. Ő azért kéri Vekerdy Tamás segítségét, mert kisfia alvajárás és éjszakai nyugtalanság tüneteivel küzd.

A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz

A kisfiam hét és fél éves. Talán egy éve időnként előfordul, hogy éjszakánként éjfél körül felül, feláll az ágyában, sőt egy alkalommal átfutott a másik szobába és lefeküdt a másik ágyra. Reggel nem emlékszik a dologra, és éjszakánként is látszik, hogy „nincs magánál”, alszik, bár a szeme nincs csukva. Gyakran beszél is álmában, szépen, „érthetően”, tagoltan, de a legtöbbször mégsem érteni, hogy mit mond. Mintha nem magyarul beszélne. A fogát nem csikorgatja, nem sír álmában, nem dobálja magát.

De eddig már három alkalommal előfordult, hogy egy-két percig reszketett egy ilyen felülés után, nyitott szemmel. A családi háttérről annyit, hogy fiatal voltam, tizenhét és fél éves, amikor született. Házasságban született, akartuk őt; hároméves volt, amikor elváltunk, azóta tartja a kapcsolatot az édesapjával és annak szüleivel. Legjobb tudomásom szerint nem neveljük őt egymás ellen. Mi az édesanyámmal lakunk együtt, néha együtt főznek, ritkán játszanak is. Azt hiszem, mi jóban vagyunk a gyerekkel, őszinte hozzám.

Nemrégen a fejfájása miatt orvosnál jártunk, de a vizsgálatok semmiféle kóros elváltozást nem mutattak ki. Mit tegyek? Rosszabbodhat-e ez a nyugtalan alvási állapot? Mi lehet az oka? Vigyem-e pszichológushoz?

Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának

Az alvajárás – tudományos nevén: szomnambulizmus – ismert tünet; bizonyos életkorokban viszonylag gyakran fordul elő, különösen fiúknál. (Általában egy kicsit később, úgy a kilencedik és tizenegyedik életév között.) Sokszor külső vagy belső változásokkal együtt járó, feldolgozatlan – vagy félig feldolgozott – feszültségeket jelez. Helyzetek is válthatnak ki feszültségeket (vagy egészen tudatossá nem vált fantáziákat). E feszültségek meglétére utalhat a fejfájás is. Felmerül a kérdés: hol alszik a gyerek? Kivel?

Van esetleg külön szobája vagy anyjával alszik egy szobában? Remélhetőleg: saját ágyában alszik. Tudnunk kell azt is, hogy a mama és nagymama kettősével nevelkedő fiúgyerek sokszor kerül problematikus, nagy feszültségeket kiváltó helyzetbe fejlődése során. (De az is lehet, hogy az óvodai nagycsoportban vagy az első osztályban volt túl nagy a terhelés.)

Mindenesetre: jó gondolatnak tartom, hogy pszichológushoz forduljanak. Úgy gondolom, hogy ha ilyen, viszonylag tartós és gyakori tünetről van szó, mindenképpen feloldandó volna a háttérben álló feszültség, a gyerek zavartalan további fejlődése érdekében.
Nők Lapja 1995/52. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images

Megjelent a Nők Lapja évkönyv bookazine! A linkre kattintva meg is rendelheted!