Gróf Andrássy Gyula és Sisi egymás iránt táplált érzelmeinek természetéről az ő korukban és manapság is rengetegen találgatnak. „Hogy a kapcsolatuk Andrássy részéről szerelem volt, az a leveleik alapján nem is lehet vitatott” − szögezi le a korszak kutatója, Kozári Mónika. 2009-ben Vadas Zsuzsa írt lapunkban kettejük viszonyáról, illetve a kivételes Andrássy Gyula izgalmas életéről – a Gödöllői Királyi Kastélyban akkor nyílt Lángoló zseni című kiállítás alapján. Ezt a cikket közöljük most a Nők Lapja archívumából. 

Nők Lapja 2009/28: Sisi és gróf Andrássy Gyula

Hol látunk manapság egy igazán elbűvölő férfit? Lassan már a moziban sem. Utoljára a 19. században akadt egy ilyen ritka példány: gróf Andrássy Gyula. Akiről már életében elnevezték Budapest legszebb sugárútját, és aki mindenkit elbűvölt, még a mi Erzsébet királynőnket is, a világszép Sisit.

Milyen kár, hogy a magyar szabadságharc és a kiegyezés korában még nem találták fel a filmet, sem a tévét! Így csak festmények, régi fényképek, szobrok alapján találgathatjuk: milyen is lehetett eleven valóságában a nemzet daliájának nevezett Andrássy. A festmények daliásnak, a szobrok kissé dagályosan fennköltnek ábrázolják. Leghatásosabb a francia Dubufe képe.

A gróf meggybordó díszmagyarban áll előttünk, tartása délceg, szabályos vonásait körszakáll foglalja férfias keretbe, arcáról földöntúli szépség sugárzik. Így már számunkra is érthető, hogy miért rajongták körül a párizsi nők, amikor a magyar szabadságharc bukása után kénytelen volt elhagyni az országot. Ugyanis a Kossuthhoz csatlakozott ifjú politikus részt vett a csatákban, a tavaszi hadjáratban Görgey segédtisztje volt. Ezért távollétében halálra ítélték és jelképesen felakasztották. 

A „szép akasztott”

Ezt a címet adta a grófról készített portréjának a franciák egyik legdivatosabb festője. Bizony, nagy kár lett volna ezért a szép fejért, ezt később Ferenc József is belátta, miután visszavonta a halálos ítéletet. Igaz, várni kellett rá pár évet, de a „szép száműzött” addig sem fecsérelte el az idejét.

Egyrészt a távolból is szorgalmazta a kiegyezést Ausztriával, másrészt jóképű és dúsgazdag aranyifjúként élte az életét. Előtte a legjobb társaságok ajtajai is megnyíltak Londontól Párizsig, és a hölgyek nem győzték dicsérni angol és francia nyelvtudását.

Egy ilyen összejövetelen ismerkedett meg jövendőbelijével, Kendeffy Katával, az erdélyi arisztokrácia eladósorban lévő grófkisasszonyával.

Róla az a mondás járta az emigránsok körében, hogy „ismert vállainak fehérségéről és politikai nézeteinek vörösségéről”. A kisasszony családja ugyanis ellenzéki volt. Andrássyt megigézte a nála hét évvel fiatalabb hajadon ragyogó szépsége, és hamarosan össze is házasodtak. Rá egy évre jött meg az értesítés, hogy a halálos ítéletet semmisnek nyilvánították. A boldog pár és elsőszülött fiuk hazatért Ferenc József osztrák birodalmába.

Az ifjú férj még nem sejtette, hogy otthon soha nem álmodott magasságokba ível majd politikai karrierje. Jelentős szerepet játszik a kiegyezés utáni „boldog békeidők” beköszöntésében, sőt, az európai nagypolitikában: először magyar miniszterelnökként, majd az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminisztereként. Ő volt az első magyar politikus, aki helyet foglalhatott a két leghíresebb államférfi, Kaunitz és Metternich asztalánál.

A szabadságért halni kész márciusi ifjúból, akiben Széchenyi meglátta a jövő nagy ígéretét, bölcs, megfontolt, a hazája érdekeit mindig szem előtt tartó, igazi államférfi lett. Magát a császárt is elbűvölte éleslátásával, szellemességével, korrektségével.

Sisi és a gróf titka

Lángoló zseni címmel nyílt egy szeptember végéig látogatható kiállítás gróf Andrássy Gyuláról, a gödöllői Királyi Kastélyban. Ott, ahol annyiszor találkozott szíve és hazája királynőjével, Erzsébettel. Jobb helyszínt keresve sem lehetett volna találni, Sisi és valamiképpen kettőjük kastélyánál.

1866 januárjában találkoztak először. Mindketten díszmagyarban. Sisi 28 éves volt, a gróf 42, férfiereje teljében. Mit érezhették, amikor belenéztek egymás szemébe? Ezt csak ők tudhatják. De hát melyik férfi tudott volna ellenállni kora legszebb asszonyának? És melyik nő egy olyan férfinak, akiről képtelen levenni a szemét, és aki királynői koronát kínál neki, a császárnénak?! Hozzá egy országot, számára mind közül a legkedvesebbet?

Nők Lapja 2009/28. (Forrás: Nők Lapja archívum)

Erzsébet idegennek érezte magát a bécsi udvarban, és ha csak tehette, elmenekült a saját álomvilágába. Örömét lelte a versírásban is. A kabinet című költeményében „női Kékszakállként” sorolta fel udvarlóit. Fia, a tragikus sorsú Rudolf volt az első.
„A második hű lovagom
Maradt, bármerre ment;
Nincs is e földön jutalom,
Mit meg nem érdemelt”.
A másodikat már nem nevezte meg, de nagyon valószínű, hogy Andrássyra gondolt. Hiszen a gróf az is volt. A királynő hű lovagja. Amíg élt, nem szűnt meg rajongani Erzsébetért.

Kapcsolódó: Nem csoda folytán volt feltűnően „karcsú” Sisi

Életében sok nővel volt dolga Andrássynak, de csak egy tudta örökre felemelni magához. Persze sokan szerették volna megtudni, mi van közöttük: a kamarilla minden lépésüket figyeltette, de vagy ügyesen kijátszottak a titkosrendőrök éberségét, vagy szerelmük plátói maradt. Ez már örökre az ő titkuk. Lehet, hogy Sisi, akiben kitörölhetetlen nyomot hagyott a „borzalmas” nászéjszakája, félt egy újabb csalódástól. Andrássy pedig nem erőltette, ahhoz túl lovagias volt.

Esetleg annyi könnyű nőcske után inkább oltárképre vágyott, mintsem kikapós szépasszonyra. 

Kapcsolatuk mindenesetre nem volt mindennapi. A császári családhoz is bejáratos gróf olyan közvetlenül társalgott Sisivel, mint a férj a feleségével. Sokan félreértették ezt a bizalmas viselkedést. Megindultak a találgatások és a pletykák. Olyan hírek is szárnyra keltek, hogy Mária Valériának, Erzsébet Magyarországon született lányának nem a császár az apja, hanem Andrássy.

Mai szemmel hihetetlen, hogy két egészséges, szép és láthatóan egymásnak termett ember beérte plátói szerelemmel. De ez a két ember minden tekintetben eltért az átlagtól. Azonkívül túl sok forgott kockán ahhoz, hogy mindent felrúgva nyíltan egymáséi legyenek. Sisinek egy botrány is elég volt: Rudolf viszonya a kétes hírű Vetsera Mária grófnővel, amelynek rejtélyes haláluk vetett véget. Máig nem tudni, hogy önként választották közös halálukat, vagy politikai gyilkosságnak estek áldozatul.

Elképzelhető, hogy Andrássyra is hasonló sors várt volna, ha tényleg bizonyítható: viszonya van a császár hitvesével. Amit elért szívós munkával az ország érdekében, ki tudja mivé lett volna? És mi lett volna a családjával, feleségével, három gyerekével, akikhez ragaszkodott? Nehéz szerelem volt az övék, de legalább rajtuk kívül más nem szenvedett tőle. Holtukig csodálták, tisztelték, szerették egymást és titkukat magukkal vitték a sírba.
Vadas Zsuzsa 

Nők Lapja 2009/28. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Gróf Andrássy Gyula 1870-ben – Fotó: Imagno/Getty Images

Megjelent a Nők Lapja 75 évkönyv bookazine! A linkre kattintva meg is rendelheted!