Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain. 

Ezúttal egy kétségbeesett szülő levelét idézzük. Ő azért kéri Vekerdy Tamás segítségét, mert kisfia óvodájából elment a kedvenc óvó nénije. Ennek kapcsán felmerült, milyen is a jó, a gyerekek (lelki) szükségleteit leginkább kielégítő óvoda.

A Nők Lapja olvasójának kérdése Vekerdy Tamáshoz

A kisfiam nagyon szeretett óvodába járni, mert nagyon szerette az óvó nénijét, aki sokat játszott a gyerekekkel, sokat mesélt nekik. Ez év januárjában az említett óvónő meglepetésünkre elment az óvodából. A kisfiam most nagycsoportos. A vezető óvónő azzal „vigasztalt” minket, hogy a mi óvó néninknek nem volt megfelelő az iskolaelőkészítő munkája, nem tartott kötelező foglalkozásokat, pedig a nagycsoportos gyerekek már tankötelesek. Kérdésem: az óvoda nagycsoportja már valóban iskola?

Vekerdy Tamás válasza a Nők Lapja olvasójának

Az óvoda a nagycsoportban nem iskola. Az óvodás gyerek legfejlesztőbb tevékenysége a játék, méghozzá a szabad játék, amit a felnőtt jelenléte megkönnyít, mert például elejét veszi a kisgyerekek közötti végeérhetetlen veszekedéseknek, és segít, mert a gyerekek tetszése szerint bevonható a játékba. De a felnőtt nem kell, sőt nem is szabad, hogy irányítsa a játékot, fejlesztő vagy egyéb szándékkal.

A játékon kívüli másik legfontosabb élmény a kisgyerek életében – melyben ugyancsak mindennap kellene részesülnie – a mese.

A mese világképet ad, tájékoztat jóról és rosszról, igen, életről és halálról, a valóságnak olyan mozzanatairól, melyeket a gyerekek átélnek, de amelyekre felfogható magyarázattal csak a mese szolgál. Ha egy óvó néni sokat játszik és sokat mesél – és nyilván, hogy énekel is a gyerekekkel, vagy rajzolni is hagyja őket –, és meg is hallgatja, amit mondanak (még ha halandzsáznak is), és válaszol is nekik, akkor nagyjából már mindent megtett, amit a gyerekek valódi szükségleteinek kielégítésére meg kell tennie a mindennapos gondozáson kívül.

A jó iskolaelőkészítés az, ha a gyereket életkorának megfelelően kezeljük, a fentiek szerint. Ekkor érik meg az iskolára, magától, ha körülményei egyébként megfelelőek, és nem akkor, ha „tanítjuk”. Kötelező foglalkozásokat már az 1989-es óvodai program szerint sem kell tartani; az óvónő maga dönti el, hogy kötött vagy kötetlen foglalkozásokban szervezi-e az óvodai életet.

Kapcsolódó: Vekerdy Tamás további írásait a linkre kattintva érheted el

Én, ha tehetném, sürgősen elvinném a gyerekeket egy olyan óvodából, ahol „megfelelő iskolaelőkészítő munka” folyik kötelező foglalkozásokkal, játék és mese helyett. Utána vinném a nagyszerű óvó néninek (ha ugyan rossz tapasztalatai után is megmarad az óvodában).
Nők Lapja 1995/17. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images

Megjelent a Nők Lapja évkönyv bookazine! A linkre kattintva meg is rendelheted!