Számos felmérés kimutatta már, hogy a legnépszerűbb szexuális fantáziáink helyszíne általában a fürdőszoba, pontosabban a zuhany, esetleg a kád, de nem ritkán a közfürdő, a szauna vagy a gőzkabin is felmerül a témakörben. Erre pedig szívesen építenek a hollywoodi filmek is. Bizonyára kapásból fel tudunk idézni legalább 5 olyan, filmes szexjelenetet, ami a felsorolt helyszínek valamelyikén játszódik.
Kétségtelen viszont, hogy mindennek csimborasszója a cikk nyitóképén is látható Dita Von Teese híres burlesque-előadása.
A szám abból áll, hogy a vedette egy óriási méretű, habos vízzel teletöltött martinis- vagy pezsgőspohárban, olívabogyó vagy eper formájú szivaccsal fürdőzik, igen látványos mozdulatokat téve. Hatalmas sikerrel adja elő ezt a jelenetet a világ legnagyobb színpadain, már évtizedek óta. De mégis mikor fonódott össze ennyire egymással a szex és a tisztálkodás aktusa? Ezt a kérdést nem (most) fogjuk megválaszolni, mindenesetre alább egy érdekes cikket közlünk a Nők Lapja archívumából, a fürdőszoba és a fürdőzés történelméről.
Nők Lapja 1965/4: … és most itt állunk megfürödve!
Mottó: „Minden vízbe mártott test a súlyából…” stb.
Köztudomású
… hogy fürödni érdemes, hiszen Arkhimédész is a vízben döbbent rá a föntebb pedzett alapigazságra.
… hogy fürödni veszélyes, lásd Marat, Corday Sarolta, fürdőszoba, francia forradalom.
… hogy fürödni közveszélyes, ezt Báthory Erzsébet példája véres komolysággal bizonyítja.
… hogy régebbi korokban nem ismerték az arany középutat. Vagy egyáltalán nem mosakodtak (pl. a Napkirály udvarában) vagy a tisztálkodást csak ürügynek használva, a fürdőházakban sokféle és különböző szórakozásoknak hódoltak. (Római idők, „prűd” középkor. stb.)
Kevésbé köztudomású
… hogy a legrégebbi fürdőszoba, melyet archeológusok eddig feltártak, ötezer esztendős.
… hogy Kréta szigetén mintegy 3900 évvel ezelőtt már olyan formájú kádakat készítettek, amilyeneket ma használunk.
… hogy a szappankészítés receptjét először az egyiptomiak foglalták írásba. A rómaiak mégsem tőlük, hanem a barbár germánoktól vették át a kultúra e faggyúszagú jelképét.
… hogy a lovagkorban divat volt a vendéget forró fürdővel (vagy fürdőben) fogadni.
A lovag levetkőzött, csupán ingben, cipőben ment a fürdőházba, de a kardját, azt magával vitte.
A kiváltképpen kedves vendég fürdővízébe gyengéd kezek rózsaszirmokat hullattak.
… hogy a középkori városok közfürdőiben a férfiak kötényt, az asszonyok rövid inget, ezzel szemben díszes kalapokat hordtak.
… hogy 1886-ban kezdték meg a zománcozott öntöttvas fürdőkádak üzemszerű gyártását. (Addig a fadézsa volt divatban.)
Most dobjuk be a köztudatba
… hogy a laboratórium-egyszerűségű, rideg-fehér puritán fürdőszoba tulajdonképpen már a múlté. Az élénk színű csempe, a vad mintájú törülközők divatja csak a kezdet.
Külföldön újra hódít a mintás tapéta (persze lemosható), a virágos fajansz mosdófelszerelés.
Nem is beszélve a kígyófej formájú cizellált csapokról, a kozmetikai szerek tárolására szolgáló ósdi patika-üvegekről s a többi rafinált ötletről. A cél furcsa, de tény, hogy ez: régi köntösbe öltöztetni a legmodernebb civilizációt.
O. K.
Nők Lapja 1965/4. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Dita Von Teese épp híres burlesque-számát adja elő Írországban, 2005. szeptember 28-án – Fotó: ShowBizIreland/Getty Images
