Mintha minden évben egy újabb fogyókúra lenne a sztárok kedvence. Hallottunk már (ó, de még milyen sokat) a legkülönfélébb kalóriaszámolós módszerekről, olyan csodaételekről és pirulákról, amelyeknek kizárólagos fogyasztása (ezt inkább ne próbáljuk ki) azonnal lefogyaszt, továbbá Hollywoodban ma is sokan esküsznek a kitartó pilatesezésre, illetve újabban a fogyasztó injekcióra, amelyet eredetileg cukorbetegek számára fejlesztettek ki.
De mégis mi lehet valójában a tökéletes test titka? Egyrészt az, hogy nem létezik ilyen. (Ez kényelmes megoldás arra is, hogy időről időre teljesen megváltozzon az aktuális szépségideál.)
Komolyra fordítva a szót: az arányos és egészséges alak, az ideális testsúly megtartásának könnyedsége nagyban függ az egyéni genetikától. Van, akin alig fognak a kilók, másra pedig már attól felszaladnak, ha ránéz egy laktatóbb desszertre. Fontos azonban azt is belátni, hogy az egészségünkért az életmódunkkal tehetjük a legtöbbet. A rendszeres sport, az elegendő alvás, a kiegyensúlyozott táplálkozás mind hozzátesz, hogy a lehető legjobb formánkban legyünk – és közben kitűnően is érezzük magunkat.
Kapcsolódó: 6 reggeli hiba, ami miatt nehezebben mehet a fogyókúra
Néhány híresség viszont hajlamos extrém utakat választani. Mivel közülük sokan hirtelen (egy szerep vagy turné kedvéért) akarnak lefogyni, előfordul, hogy drasztikus és időnként veszélyes diétákat is kipróbálnak. Ezt azonban kontraproduktív módon végül nemcsak a megjelenésük és a hangulatuk, de az egészségük is megsínyli. Minderre néhány érzékletes, konkrét példát közlünk alább – Vadas Zsuzsa tollából, a Nők Lapja archívumából.
Nők Lapja 2015/17: Hajmeresztő diéták anno
Mi köze van Lord Byronnak, az angolok koszorús költőjének a hollywoodi sztárokhoz, illetve korunk „népbetegségéhez”, amely leküzdhetetlen vágyat ébreszt bennünk a hírességek agyament fogyókúráinak utánzására? Nincs új a nap alatt, nem újkeletű a kilók ellen vívott ádáz küzdelem. Ennek kétszáz éve Byron volt az etalonja, az önsanyargató hírességek egyik első mintapéldánya.
Casanováéval vetekszik a nőügyeiről is elhíresült világfi-poéta hírneve. A romantikus költészet kimagasló alakja, Lord Byron képtelen volt visszafogni féktelen, vad természetét, valósággal gyönyörűségét lelte a botrányokban, megszámlálhatatlan szerelmi viszonyaiban, és örökös rettegése a kövérségtől – erősen hajlamos volt a hízásra –, elképesztő túlzásokra késztette.
Már egyetemistaként drasztikus fogyókúrába kezdett: kétszersültön, szódavízen, ecetbe áztatott burgonyán élt.
Testét gyapjú alsóruhába bújtatta, hogy kiizzadja a kilókat, kiadósabb étkezéseit nagy adag magnézium-karbonáttal ellensúlyozta.
Férfiak a mérlegen, nők „elfogyva”
A karcsúsítás mint férfi bolondéria nem volt ritkaság az 1800-as évek Angliájának elit köreiben. Egy-egy kemény koplalási kúra után megszállottan mérték a leadott kilókat London egyik patinás borkereskedésének függőmérlegén. Otthoni mérőeszköz hiányában – ez csak a 20. század elején jelent meg – ide jártak a küllemükre kényes arszlánok, élükön Beau Brummell-lel, a kor híres divatdiktátorával, és Byron is rendszeresen itt mérte a súlyát.
Az üzletben feljegyezték, hogy hat év alatt 88-ról 57 kilóra fogyasztotta magát, de ennyivel sem érte be.
1816-ban felkereste a Genfi-tó melletti hírhedt Diodati-villát, ahol a végletekig leegyszerűsítették étrendjét: reggelire vékony szelet kenyér, bögre tea, ebédre zöldség, egy-két üveg sörrel ízesített szódavíz, vacsorára csak egy csésze zöld tea, tej és cukor nélkül. Csoda, hogy bele nem pusztult, de 1822-ben, két évvel a halála előtt már igen rossz bőrben volt, és az egészsége is megrendült. Kínzó éhségét szivarozással nyomta el, és olyan javaslattal állt elő, hogy a nők ne egyenek-igyanak semmit nyilvánosan.
Legfeljebb homársalátát és pezsgőt, mint az „egyetlen igazán nőies és illendő fogást”. Mire véget vetett botrányos viszonyának a férjezett Caroline Lambbel, a szerencsétlen asszony gyakorlatilag teljesen „elfogyott”, és még gúnyos megjegyzést is tett rá: „Kezdtem magam úgy érezni, mintha csontváz üldözött volna.” Byron mégsem halt éhen, utazásai során szerzett mocsárláz vitte el 36 éves korában.
Bujaság ellen Graham-keksz
Különc étkezési szokásai miatt sokan támadták, halála után pedig sokan tartottak attól, hogy hóbortos diétái átragadnak a fiatalokra, akik istenítették. „Fiatal lányaink serdülőkoruk felét szinte éhezve töltik” – írta George Beard amerikai ideggyógyász az 1880-as években, és élesen támadta a viktoriánus kor elméletét, miszerint az elégtelen táplálkozás összefügg az agy kifinomultságával.
Ám a könnyen befolyásolható romantikusok a továbbiakban is ecetre és rizsre korlátozták táplálékukat, hogy elérjék az arisztokratikusan légies, sápadt küllemet. Abban az időben nem ez volt az egyetlen kártékony irányzat. Sylvester Graham, a hetednapi adventista egyház lelkészének diétája nem annyira a karcsúsítást szolgálta, hanem inkább a bujaság visszaszorítását.
Nem győzte hangoztatni, hogy a sok hús, a fűszeres ételek növelik a kéjsóvárgást, és a szexet még a házaspárok között is évente mindössze tizenkét alkalommal tartotta megengedhetőnek.
Hogy híveit megkímélje a tébolytól, a vakságtól és számtalan kórságtól, a vágyak fékezésére megalkotta a Graham-diétát, amely gyümölcsökre, zöldségekre, teljes kiőrlésű, magas rosttartalmú ételekre épült. Találmányát, a máig ismert Graham-kenyeret főként fiataloknak ajánlotta bűnös gondolatok ellen. Követői, a grahamisták mentoruk korai halála után szétszéledtek, így tanítása feledésbe merült, a lelkészre ma már „csak” a saját nevével fémjelzett liszt és keksz emlékeztet.
Sisi tehene és a fletcherizmus
A felvilágosult 19. század jelszava a tudatos táplálkozás: koplalás helyett a szigorú, ámde egészséges étrend, orvosi készítményekkel – például hashajtóval – kombinálva. Az új divat leghíresebb követője Sisi volt, Ferenc József szépséges és narcisztikus hitvese, a magyarok királynéja. Mindössze 48 kilót nyomott, és ha naponta ellenőrzött derékbősége meghaladta a 49,5 centit, aznap egy falat nem ment le a torkán. Legendás karcsúságát kemény önmegtartóztatással, sok mozgással – tornával, lovaglással – érte el.
Kapcsolódó: Sisi étrendjéről és életmódjáról itt írtunk részletesebben
Étrendjét gyakorlatilag hánytatók, hashajtók, narancsok alkották, kiegészítve erőlevessel vagy pohár tejjel, melyet saját tehenéből fejtek. Nagyritkán egy kis nassolást megengedett magának.
Természetesen a híres férfiak is felzárkóztak a diétázók közé.
Nietzsche német filozófus egy hagyományos kalóriaszabályozó diétára esküdött, míg Henry James angol író és az iparmágnás Rockefeller az amerikai Horace Fletcher „rágcsáló módszerét” követte. Az üzletemberből lett fogyasztóguru rendkívüli népszerűségre tett szert, koplalásmentes, „rágd meg!”-szisztémájával. Eszerint addig kell rágni az ételt, amíg íztelen folyadékká alakul, így a szervezet tökéletesen tudja feldolgozni, ami a „végtermék” – vagy ahogy ő hívta, „emésztési hamu” – vizsgálatával bizonyítható…
A múlt század húszas éveiben Hollywoodban tömegjelenség lett a fogyókúra, és máig érvényes Gayelord Hauser táplálkozási guru megállapítása: „Jól fizetett filmsztárjaink többsége állandó rettegésben él amiatt, hogy elveszíti vonzerejét, és ennek következtében népszerűségét is. Egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy elhízzanak.” Rajtuk a világ szeme, hiszen mindenkit érdekel, mi a titka irigylésreméltó alakjuknak, fittségüknek.
Igazat kell adnunk Louise Foxcroft történésznek, miszerint Byron különc életmódjával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a nagyközönség ma már szinte megszállottan kövesse nyomon a híres sztárok kilókkal vívott küzdelmeit.
Szöveg: Vadas Zsuzsa
Nők Lapja 2015/17. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Sisi a brit Vanity Fair 1884-es számában – Fotó: Hulton Archive/Getty Images
