1869. január 18-án, egy hódmezővásárhelyi parasztcsalád gyermekeként született Tornyai János. Már fiatalkorában felfigyeltek kivételes rajztehetségére, így szülővárosa anyagi támogatásával kezdte meg 1886-ban a budapesti Mintarajziskolát. Tanulmányai során olyan mesterek egyengették útját, mint Székely Bertalan és Lotz Károly, 1894 és 1896 között pedig a párizsi Julian Akadémia tanáraitól tanulhatott.

Példaképének mindig Munkácsy Mihályt tartotta, aki nemcsak szakmai tanácsokkal látta el őt, hanem az 1848-as eszmékkel is megismertette.

Párizs után megjárta Német-, majd Olaszországot, végül mégis hazahúzta a szíve, Hódmezővásárhelyen telepedett le.

Ezekben az években a magyar vidék nyomorúságának képeit festette meg, fő témái a nincstelenség, a magány, a kilátástalanság voltak. Néhány év múlva azonban, amikor Mártélyra költözött, művei derűsebbé váltak, gyönyörű tájképeket festett. 1919-ben költözött Budapestre, ez az időszak pedig a szakmai és az erkölcsi elismerést is elhozta számára; itthon és külhonban is díjakat nyert festményeivel…

1934-ben szülővárosa megalakította a Tornyai János Társaságot, és haza is hívták a festőt – évjáradékot ajánlva neki –, így a következő évben Tornyai ismét Hódmezővásárhelyre költözött.

Majdnem itt érte a halál is 1936-ban, 67 éves korában, de a nagybeteg művészt felesége a fővárosba utaztatta. Ezután hosszas pereskedés indult a mezőváros és az özvegy között.
Tornyai hagyatékát az 1951 óta a róla elnevezett Tornyai János Múzeum őrzi szülővárosában – azzal az összesen 718 (igen derűs, kedves) darabból álló lelettel együtt, amely csaknem ötven évvel a mester elhunyta után, 1984-ben került elő Tornyai egykori, budapesti műtermének (a Horánszky utca 9. legfelső emelete) padlója alól.

Nők Lapja 1985/2: Tornyai János 700 képe

Ilyen még nem fordult elő a magyar művészettörténetben. Jeles festőnek egy-egy műve elő-előbukkant az ismeretlenség homályából, de hogy egyszerre hétszáznál is több találtassék meg, az már majdnem a csodák szférájába tartozik. És mégis ez történt: halála után közel ötven évvel Tornyai Jánosnak hétszáznál több képe került elő volt műterme padlója alól.

Ki is volt Tornyai? Kritikai realista festő, mondja a szűkszavú kislexikon — pedig ennél mennyivel több volt ő! Parasztcsaládban született a hét településből tekintélyes mezővárossá alakult Hódmezővásárhelyen. Ha hivatalosan próbálnánk fogalmazni, azt mondanánk, hogy gyermek- és ifjúkori élményei meghatározták egész életművét.

De mondjuk egyszerűbben: ismert festőként is alföldi parasztember maradt, abból a nem is ritka fajtából való, aki bár lélekben el nem szakadhatott szeretett Alföldjétől, annak népétől, de Európával együtt tudott gondolkodni, úgy volt falusi, úgy volt magyar, hogy a világ minden értéke iránt nyitott maradt. Mondják, beosztó volt világéletében, sok tekintetben igénytelen, de a festészetben a legjobbakkal mérte magát, Párizsban tanult (szülővárosa ösztöndíjával), megjárta Münchent, Itáliát.

Kapcsolódó: Kvíz – Mennyire ismered Munkácsy Mihály életét és munkásságát?

Fiatalon fölismerte, mi az ő dolga a magyar és az egyetemes művészetben, ezt aztán következetesen, kutató módon végig is vitte. Az efféle elkötelezettség persze ritkán fizet jól. Tornyai egész életében szegény volt. Bár fiatalon elismerték művészi értékeit, bár a kor legjobb festői becsülték, a jómódot sohasem érte el.

Nők Lapja 1985/2. (Forrás: Nők Lapja archívum)

Első házassága balul sikerült. Másodjára nála harminc évvel fiatalabb lányt vett el — a harmónia megint nem tartott soká. Feleségét, pesti műtermét odahagyva Tornyai 1935 nyarán visszaköltözött Hódmezővásárhelyre, ahol immár nemcsak a méltó erkölcsi elismerést kapta meg (megalakult a művészetét segíteni hivatott Tornyai-társaság), de az anyagit is, a város havi száz pengő életjáradékot szavazott meg számára. A festő hálából mindenét a városra hagyta.

Halála előtt mégis kibékült feleségével, a végrendeletét is megváltoztatta.

A többféle végrendelet alaposan megkavarta a hagyaték sorsát. Halála után több száz kép eltűnéséről cikkeztek sokat a lapok. Eltelt majdnem ötven év. Az özvegy – magányos, zárkózott asszony – elhunyt. A művész, aki a Tornyai-műtermet megkapta, hozzáfogott az öreg lakás felújításához. És a műterem padlója alól egyszer csak két láda került elő. Felnyitották őket – ott volt a rég elveszettnek hitt, hétszáznál több festmény. A Tornyai-életmű nagyobbik fele.

Nők Lapja 1985/2. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Tornyai János – Fotó: Tornyai János Múzeum

Megjelent a Nők Lapja 75 évkönyv bookazine! A linkre kattintva meg is rendelheted!