1994 karácsonyán szörnyűséges bűntény híre rázta meg az országot. Híradások szerint egy drogügylet fajult el olyannyira, hogy az végül a 22 éves Vincze Tamás, majd alig néhány órával később a 19 éves Csikós Péter életét követelte. A kettős gyilkosság híre mindenkit megrendített. Abban viszont már akkoriban is kételkedtek néhányan (ahogyan az lenni szokott), hogy valóban az igazi elkövető került-e a rácsok mögé…
Nők Lapja 1995/6: Hegyalja úti kettős gyilkosság
Az évutó bűnügyi szenzációja a Hegyalja úti kettős gyilkosságként ismertté vált eset volt. A korábban független emberölésként indult esetek napok alatt összekapcsolódtak, s kiderült, hogy egyazon motívum fűzi össze őket: a kábítószer.
Vincze Tamás december 26-án délután megkérte két barátját, hogy 100-100 ezer forint munkadíj ellenében – segédkezzenek neki egy lehúzási ügylet lebonyolításában. (A lehúzás módszerét annak idején az illegális valutaváltással foglalkozó lengyelek honosították meg hazánkban. Lényege, hogy a konspirációban lebonyolított ügylet során a vevő prezentálja a vételárat, az eladó pedig úgy tesz, mintha átadná az árut – valutát – ám vagy nem ad semmit, vagy hamis áru kerül végül is a vevő birtokába.)
A nyomozás adatai szerint Vincze nem említette segítőinek, hogy valutaügylet lebonyolításáról lenne szó, mint ahogyan – a tanúvallomások szerint – kábítószerről sem beszélt. A segítők pedig – betartva az alvilág íratlan szabályait – nem kérdezősködtek.
Kapcsolódó: Az 1992-es szolnoki gyilkosság az egész országot megrázta
Három különböző autóval a budapesti, V. kerületi Irányi utcába hajtottak, ahol az egyik segítő, Simon Tamás és Vincze egy Mercedesbe szállt, harmadik társuk pedig, Bátorfalvy Csaba egy VW Corradóval a közeli Mátyás Pince elé hajtott. A megbeszéltek szerint ott kellett volna találkozniuk az eladókkal, ám helyettük végül is csupán egy telefonhívás érkezett.
A legújabb utasítás értelmében a vevőknek át kellett hajtaniuk a Várhegy alatti alagúton, majd félre állva meg kellett várniuk, hogy csatlakozzanak hozzájuk az eladók. Így is lett, röviddel később, az alagút közelében várakozó Vinczéék mögé beállt egy Audi Quattro, amiben öt férfi ült.
Végül is nem itt, hanem a közeli Rácz fürdő parkolójában állapodtak meg, ahol Vincze mellé a Mercedesbe beszállt az eladó – s egyben a későbbi elkövető – Tóth Szabolcs Ferenc. Tárgyaltak egy darabig, majd összevitatkoztak. Alighanem ekkor derült ki, hogy Vinczének esze ágában sincs fizetni az áruért, vagyis pénz egyáltalán nincs nála. Az is nagyon valószínű, hogy Vincze elvette Tóthtól az árut, aki ezért – okkal – nagyon megharagudott.
Tóth Szabolcs Ferenc végül is kiszállt az autóból, helyére pedig visszaült az egyik segítő, Simon Viktor. Ő figyelmeztette pillanatokkal később Vinczét arra, hogy vigyázzon, mert Tóth fegyvert rántott.
Végzetes késlekedés
Simonnak ezután éppen annyi ideje maradt, hogy előre hajolva elkerülje a kocsi jobb első ablakán át érkező 9 mm-es lövedéket. A golyó Vincze jobb hónalja alatt csapódott be, átütötte a tüdejét, és megsértette a szívét. A kihallgatások során kiderült, hogy Tóthnak azért volt ideje pontosan célozni és tüzelni, mert Vincze a kocsi sebességváltójával bajlódott. Reprezentálni akart, s kölcsönkérte az 500-as Mercedest az üzlet lebonyolításának idejére, de szokatlan volt neki az automata váltó.
Márpedig annak jellemző tulajdonsága, hogy nem lehet addig sebességbe tenni, míg a motor magasabb fordulaton pörög. Vincze a döntő pillanatban önkéntelenül fölpörgethette a motort, s a váltással meg kellett várnia, míg esik a fordulatszám. Ezt az időt használta ki Tóth –, célzott és tüzelt.
Csodával határos, hogy Vincze súlyos sebesülése ellenére képes volt elindítani a kocsit.
Kikanyarodott a parkolóból, elindult a BAH csomópont felé vezető felüljáró irányában, s csupán a Hegyalja út magasságában fogyott el végképp az ereje. Ott aztán a kormányra bukott. Társai – Simon és Bátorfalvy – előbb megpróbálták kirángatni sérült társukat a volán mögül, majd utóbb mégis jobbnak látták, ha kereket oldanak. (Alighanem attól féltek, hogy a rendőrség őket gyanúsítja majd a gyilkosság elkövetésével.) Végül is átültek a VW Corradóba, és elhajtottak.
Kapcsolódó: Jön a maffia! – A frankfurti mészárlás
A Rácz fürdő parkolójában meghiúsult üzlet után Tóth Szabolcs Ferenc a közvetítő szerepét játszó Csikós Péterrel Bátorfalvyék Irányi utcai lakására hajtott. Mivel a fiatalember szülei nem akarták beengedni a jövevényeket, és fiuk hollétéről sem adtak fölvilágosítást, Tóth Szabolcs Ferenc dühében kétszer belelőtt a lakás bejárati ajtajába.
Másnap reggel derült fény az újabb gyilkosságra. A budai Kongresszusi Központ gesztenyés kertjében járókelők bukkantak rá a tarkón lőtt Csikós Péter holttestére. A kabát nélkül talált – s akkor még azonosítatlan – áldozatról a nyomozók föltételezték, hogy valahonnan a közelből, esetleg egy szórakozóhelyről hívhatta ki a gyilkosa. Gyors adatgyűjtés után jutottak el az alig néhány utcára lévő MOM székház Wigvam diszkójához, ahol Csikós Péter utolsó éjszakáját töltötte.
Szemtanúk szerint Tóth Szabolcs Ferenc többször kihívta Csikóst, tárgyaltak, majd az utolsó eltávozás után Csikós nem tért vissza. (A nyomozás adatai szerint Tóth azért büntethette halállal Csikóst, mert az gyors egymásutánban másodszor közvetített neki olyan kábítószerüzletet, melynek során az eladó Tóthot átverték. Így az elkövetéssel gyanúsított férfi föltételezhette, hogy Csikós összejátszik a lehúzókkal.)
Se fegyver, se drog
Igazságügyi szakértők megállapították, hogy mindkét áldozatot azzal a fegyverrel gyilkolták meg, amellyel az Irányi utcai lakás ajtajába belelőttek. Bár a fegyvert ez ideig nem találták meg, értesüléseink szerint a rendőrség pontos információkkal bír hollétéről, s így csupán idő kérdése, mikor kerül elő a szövevényes bűnügy egyik legfontosabb tárgyi bizonyítéka.
Hasonlóképpen nem került elő a nyomozás során a lehúzási üzlet tárgyát képező kábítószer sem, amely – minden valószínűség szerint – ott volt Tóth Szabolcs Ferencnél a Rácz fürdő parkolójában. Ezt a következtetést támasztja alá az, hogy Tóth aligha lövi le Vinczét, ha az nem veszi el tőle az árut. Mert ha se pénz, se kábítószer, akkor egyszerűen sarkon fordulnak a felek, és elfelejtik a komolytalannak bizonyult üzletet.
A rendőrség kábítószer-bűnözéssel foglalkozó nyomozói egyébként – amint az az ügyben tartott összegző sajtótájékoztatón elhangzott – már a kettős emberölés előtt ismerték a história minden szereplőjét. A pesti éjszaka drogfogyasztó kereskedőiként tartották nyilván őket, közöttük is első helyen Tóthot, akit felívelő pályájú kábítószer-kereskedőként ismertek.
Az ügyben nyilatkozó rendőrtiszt nem zárta ki annak lehetőségét, hogy a kereskedők külföldi kapcsolatokkal is rendelkeznek. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a gyilkosságokba torkolló üzlet tárgyát egy Extasy néven ismert, s főként Nyugat-Európában gyártott kábítószernek minősülő amfetaminszármazék képezte volna.
Elvonási tünetek az előzetesben
Mindezek ellenére hivatalosan még nincs kábítószer ügy. A gyilkosságokat követő napokban elfogták Tóth Szabolcs Ferencet, aki kézre kerülésekor is kábítószer hatása alatt állt, s szakértők azt is föltételezik, hogy a kettős emberölések elkövetésekor is „be volt lőve”. (Már fogva tartásának második napján jelentkeztek rajta az elvonási tünetek.)
Ennek ellenére – a vallomást egyébként is megtagadó Tóth – árva szóval sem említi a kábítószert, s hasonlóképpen hallgatnak az ügy ezen vonatkozásáról a nyomozás során tanúként kihallgatott segítők.
(Tehetik, hiszen a rendőrség nem bukkant kábítószerre sem a helyszíneken, sem az autókban, sem pedig az áldozat lakásán. Ám ha föltételezzük, hogy a lövéssel végződött, Rácz fürdő melletti üzletelésnél ott volt a drog a Mercedesben, akkor ott kellett annak lennie akkor is, amikor Vincze szervezete a Hegyalja útnál végül is föladta a lövedékkel való küzdelmet.)
Ettől függetlenül a rendőrség keresi a kábítószert, és persze azokat a szálakat is igyekszik fölgöngyölíteni, melyek a drog terjesztőihez és jelenlegi birtokolóihoz vezetnek.
Illisz L. László
Nők Lapja 1995/6. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Clark Ádám tér és az Alagút a Széchenyi Lánchídról nézve, fent a budai Vár – Fotó: Fortepan / Inkey Tibor