Sisi Rudolf Vetsera öngyilkosság

Ármány és szerelem a Monarchiában – Rudolf, a halál szeretője

Vadas Zsuzsa írása a Nők Lapja archívumából.

Sisi egyetlen fia, Rudolf trónörökös 1889. január 30-án a mayerlingi vadászkastélyban szeretőjével, Maria von Vetsera bárónővel együtt öngyilkosságot követett el. Bár a tragédia híre egész Európát megrázta, a főherceg legközelebbi hozzátartozói régóta sejtették, hogy Rudolfnak romokban a mentális egészsége. Azt valamiért senki sem gondolta, hogy valóban képes volna saját kezével véget vetni életének. Végül Rudolf a szeretőjével együtt távozott a túlvilágra. 

Kettejük történetéből azóta számos legenda született. 1957-ben még Hollywood is feldolgozta az Audrey Hepburn és férje, Mel Ferrer főszereplésével készült Mayerling című filmben, melyből néhány rövid részlet az interneten is fellelhető: 

A mayerlingi tragédiáról és az azt övező legfontosabb kérdésekről Vadas Zsuzsa írását közöljük a Nők Lapja archívumából.

Nők Lapja 2007/30: Rudolf, a halál szeretője

Házasodni jól tudtak a Habsburgok. Fényes nászmeneteik több területet foglaltak el, mint Napóleon lovasrohamai. Ferenc Józsefnek még sikerült valahogyan egybetartani ezt a hatalmas, dinasztikus birodalmat, a Monarchiát. Fiára, Rudolfra várt volna a feladat, hogy a koronát átvigye a huszadik századba.

Ki tudja, hogyan alakul a világ és benne a mi történelmünk, ha ez megvalósul. A karcsú, szőke királyfinak azonban más szerepet szánt tragikus sorsa, vagy az udvari ármány, amely buzgón igyekezett távol tartani attól, hogy beleszólása legyen a bel- és külügyekbe. Parkolópályára tették, ezt maga az uralkodó is így akarta.

Rudolf arra született, hogy egy napon Isten kegyelméből Ausztria császára, Magyarország apostoli királya és még vagy harminc ország, város, tartomány királya, főhercege, hercege, grófja legyen. Csak egyvalami nem szerepelt hangzatos címei és kiváltságai között: a felhatalmazás arra, hogy véghez is vigyen valami jelentősei. Pótcselekvésekkel kárpótolta mellőzését.

Rudolf és Mary Vetsera

Amikor már torkig volt azzal, hogy bábuként rángassák az unalmas udvari fogadásokon, belépett életébe egy csinos, nagyravágyó, angolmán ifjú hölgy: Mary Vetsera bárókisasszony. Rudolfot, a nők bálványát rég kinézték maguknak az újonnan felkapaszkodott Vetsera család hölgyei. Már anyja, a sokat próbált társadalmi törtető is vadászott a nála fiatalabb főhercegre, akire egy évtizeddel később a tizenhét éves lánya vetett szemet. Noha kapcsolatuk az első perctől kezdve rendkívüli volt, nem siettek ágyba bújni.

Mary talán érezte, hogy Rudolfnak nem egy újabb szeretőre van szüksége.

Nőt kaphatott, amennyit csak akart, ennél többre vágyott. Rejtélyre, titokzatosságra. Eleinte esténként találkoztak. Fiákeren kihajtottak a schönbrunni kastélyhoz, sétáltak a hatalmas parkban. Sötétben, csendben, önmegtartóztatásban. Rudolf még nem akart ennél többet. Félt a beteljesüléstől, amely egyszersmind a véget jelentheti. Ahogy félt elfogadni a magyarok ajánlatát is: Budapesten királlyá koronáznák, így övé lenne apja királyságának a fele. Ezt a döntést is halogatta.

„A legrettenetesebb igazság!”

Csakhogy semmi sem marad titokban, kiváltképp a császárvárosban. 1889. január 14-én Mary Vetsera bevallotta, hogy „tegnap este mindketten elvesztettük a fejünket. Most már egymáshoz tartozunk testben és lélekben”. Nem sokkal később ennél is szorosabbra fűződött a kapcsolatuk. Rudolfot állítólag régóta foglalkoztatta a közös öngyilkosság gondolata.

Először volt barátnőjének, Mitzi Casparnak tett erre célzást – mellesleg a lánnyal továbbra sem szakította meg a viszonyát –, de Mitzi kinevette. Maryt viszont elkápráztatta a lehetőség: ha már férjül nem mehet a nős főherceghez, nem beszélve arról, hogy az uralkodó ebbe soha nem egyezett volna bele, akkor Rudolf szerelmeseként vonulhat be a történelembe.

Kapcsolódó: Őfelsége magánélete – Ferenc József, Sisi és a szeretők

Van segítség!

Amennyiben úgy érzed, elakadtál problémáiddal és nem látod a kiutat, hívd a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének ingyenes telefonszámát: 116-123!

1889. január 30-án eldördültek a végzetes lövések. Alsó-Ausztria festői Schwechat völgyében, Rudolf kedvenc búvóhelyén, a mayerlingi vadászkastélyban. Uralkodói körökben nem ritka eset, mégis kitört a pánik a császári udvarban. Főleg, miután kiderült, hogy Rudolf nem egyedül töltötte az éjszakát. Előbb szeretője agyvelejét loccsantotta szét, majd magával is végzett. Az egymásnak is ellentmondó újságcikkek csak fokozták a zűrzavart. Elsőként a Wiener Tagblatt tudatta:

„Trónörökösünk halott! Meghalt harmincévesen, agyvérzésben”.

Egy másik újság szívrohamról értesült, bizalmas forrásból, a harmadik már véletlen fegyverbalesetről írt, de ezt a lapot azonnal elkobozták. Napok múltán jelent meg a hivatalos közlemény, hatalmas főcímmel: „A legrettenetesebb igazság! Rudolfot egyedül találták Mayerlingben, pisztolylövéssel vetett véget az életének.” Maryról hallgattak a lapok. Eltűnt, mintha ott sem lett volna.

Sisi Rudolf Vetsera öngyilkosság

Nők Lapja 2007/30. (Forrás: Nők Lapja archívum)

Ez is hozzátartozott a rettenetes igazsághoz. Mary Vetserát ki kellett törölni a köztudatból, el kellett tüntetni a holttestét is. Erre a lány két nagybátyja kapott felsőbb utasítást. Másnap kikocsiztak Mayerlingbe, ahol már negyven órája feküdt holtan a bárókisaszszony. Színtelen ujjai még mindig az elhervadt rózsát szorongatták. Ami ezután következett, felülmúlta napjaink legszörnyűbb horrorfilmjeit.

Miután Maryról lemosták a vért, felöltöztették. A két nagybácsi belekarolt, kisétáltak a viharos éjszakába, majd nagy hirtelen elföldelték a tetemét a heiligenkreutzi kolostor kertjében. Még halotti bizonyítványt sem állítottak ki. Ezzel Vetsera bárónőnek nyoma veszett. Neve soha többé nemjelent meg a Monarchiához tartozó országok lapjaiban, sehol még csak meg sem említették.

Rudolfot a kapucinusok kriptájában helyezték örök nyugalomra, a Habsburgok közé. Gyászba borult a császárváros, feketébe öltöztették a kapukat, az utcai lámpákat, feketébe öltözött tömeg vonult a ravatalához. Megkondultak a harangok a Monarchia tízezer harangtornyában, zengő hangjuk elhallatszott a svájci Boden-tótól egészen az erdélyi havasokig.

Mi lett volna, ha?

Bár minden az öngyilkosság mellett szólt, beleértve a hátrahagyott búcsúleveleket is, már a temetésen szárnyra kaptak különböző híresztelések a trónörökös halálának igazi történetéről. Lelőtte egy orvvadász, gáláns párbajban esett el, meggyilkolták az udvarbéli ellenségei. Volt belőlük jó néhány. Rudolf, ha életben marad, talán eltéríthette volna Ausztriát a porosz szövetségtől.

Talán feloldja a balkáni feszültséget, és akkor talán Szarajevóban nem dördül el a végzetes pisztolylövés, amely kioltotta a trónörökös Ferenc Ferdinánd életét és kirobbantotta az első világháborút. Másrészt, ki tudja, milyen lett volna, ha tovább él, hogyan bírt volna ki még huszonhat évet, tehetetlenségre kárhoztatva, apja ránehezedő árnyékában. Talán, ha anyja, Erzsébet császárné, a magyarok királynője, az ötvenegy évesen még mindig világszép Sisi nem távolodik el tőle, minden másként alakul.

Kapcsolódó: Hajón, vonaton, lóháton – Sisi állandóan úton volt

Ám a császárné 1888-ban még elérhetetlenebb volt, mint máskor. Az év nagy részét Korfu szigetén töltötte, és úgy tért vissza Bécsbe, hogy egy vasmacskát tetováltatott a vállára. Rudolfnak tetszett anyja lázadása az udvari etikett ellen. Hasonlítottak egymásra. Érzékenyek voltak, a világ szemében különcök és hajlamosak a melankóliára. Anyját nagyon szerette. És Maryt? Őt „halálosan.” Felizzította benne a halálvágyat és követte oda, ahová egyedül menni talán nem lett volna bátorsága.

Amíg élt, ő volt a mesebeli királyfi. Halála után legenda lett.

Hol Firenzében látták felbukkanni, egy szép szőke hercegkisasszonnyal, hol arról suttogtak, hogy jezsuiták tartják fogva egy vörös selyemmel tapétázott börtönben. Magyar pásztorok is látták, csontvázként vágtatott a lován, csákóval, huszárköpenyben. Magányos kísérletéhez csak jóval később csatlakozott egy fehér árnyalak: Mary Vetsera. Akkor már széthullt a Monarchia, nyugodtan fel lehetett melegíteni a régi históriát, most már a szerelem lángjánál. Mi történt valójában Mayerlingben? Baleset, dráma, gyilkosság? Talán soha nem fogjuk megtudni.

Elégedjünk meg a könnyes-bús, romantikus mesével a jóképű főhercegről és a tüzes, szép szeretőjéről, akiket az udvari ármány szét akart választani, és ők inkább a halált választották.
Vadas Zsuzsa
Nők Lapja 2007/30. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Sisi fia, Rudolf trónörökös és Marie Alexandrine von Vetsera – Fotók: Bain News Service, Heritage Art/Heritage Images via Getty Images; nőklapja.hu

Még kapható a Nők Lapja 75 évkönyv bookazine az újságárusoknál!

Figyelem!

18Korhatáros tartalom

A letölteni kívánt oldal tartalma káros lehet a kiskorúak fizikai, szellemi és erkölcsifejlődésére az erőszak, illeve szexualitás ábrázolásának jellege miatt.