Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.

Vékony a mezsgye a túlaggódás és a gondoskódó, tudatos gyereknevelés között. De honnan is kellene tudnia egy szülőnek – főleg, ha első gyerekről van szó –, hogy mit mikor kell csinálnia a kicsinek? A szakkönyvek elég tág időintervallumokat adnak meg egyes fejlődési szakaszokhoz. És akkor még nem is beszéltünk a gyerekek egyedi vagy öröklődő adottságairól, születési körülményeiről, a családi közegről.

Egy anyuka abban kérte Vekerdy Tamás véleményét, hogy hogyan segítse gyereke beszédindulását:„Hároméves kisfiúnk még nem beszél, az orvos, a logopédus is azt tanácsolja: még várjunk. De tehetünk-e addig is valamit, amivel fejleszthetjük, netán siettethetjük a megszólalását?”

Vekerdy Tamás az egyedi beszédfejlődésről

A gyerekek valamikor két- és hároméves koruk között kezdenek igazán beszélni. A lányok sokszor valamivel előbb, a fiúk esetleg kicsit később. Az első gyerek többnyire hamarabb szólal meg – engedve a szülők szorongó, aggodalmas várakozásának – mint a második, akit a szülők ezzel a feszült várakozással már nem (vagy nem annyira) „kényszerítenek”.

Persze, hallunk gyerekekről, akik már egyéves – sőt: kilenc hónapos! – korukban „beszélnek”. Valójában inkább csak gagyognak, s a gagyogásukat csak az anyjuk érti és általában ő is inkább a helyzetből és a szokások ismeretéből, mint a hangalakzatokból. 

Nem biztos, hogy fejlesztésre, csak sok változatos játékra, mozgásra van szüksége a kicsinek (Kép: Getty Images)

Kapcsolódó: Indokolatlanul dühös és csúnyán beszél – Vekerdy Tamás ezúttal is jó tanácsokat ad!

Kivételek, szélsőséges esetek persze mindig lehetségesek. Az a jó, ha a gyerekkel élete első percétől fogva beszélünk (előfordulhat, hogy már a magzati élet idején is beszélünk hozzá) és mondókázunk vele, dúdolunk és énekelünk neki. Aztán: őt is meghallgatjuk, akkor is, ha még csak gagyog és akkor is, ha halandzsázik és ha százszor elmondja ugyanazt.

Aztán elkövetkezik az az idő, amikor a gyerek már nyilvánvalóan sokat ért – „mindent ért!” –, de még nem beszél, esetleg még sokáig nem beszél, csak egy-két egyéni szót használ vagy mutogat. „Lusta” – mondja esetleg valamelyik türelmetlen nagyszülő, szülő vagy rokon, pedig csak egyszerűen arról van szó, hogy a gyerekek között nagyon nagy az egyéni eltérés az első megszólalás időpontjában. Ezt az időpontot nem szabad siettetni.

Helytelen volna a gyereket szóra „tanítani”, az késlelteti és visszaveti beszédfejlődését.

Ha jó mintát hall maga körül, ezt spontánul utánozni fogja. De mégis érthető a kérdező szülők aggodalma. A betöltött harmadik életév után a gyereknek már hamarosan, néhány napon vagy héten belül illő lenne megszólalnia.

A Nők lapja 1995/29-es lapszámában Vekerdy Tamás aggódó szülőknek adott tanácsot (Fotó: Nők Lapja archívum)

Ha egyébként a gyerek egészségesen fejlődik és látnivalóan érti már a beszédet, s a szakember is azt tanácsolja, hogy várjunk még, akkor várakozhatunk még egy keveset, miközben ugyanúgy beszélünk vele – sőt: mesélünk neki, egyszerű, róla szóló történeteket – ahogyan eddig tettük. Külön fejlesztésre – és pláne: siettetésre – ne gondoljunk! (De emlékezzünk vissza: nem fordult-e elő olyasmi, hogy a gyerek már megszólalt, ezt-azt mondott, s mi kijavítottuk? Mert ez bizony elnémíthatja hosszabb-rövidebb időre az érzékenyebb gyereket.)

Kapcsolódó: A beszéd elindulásának és a gazdag szókincsnek a sok-sok meseolvasás az alapja Vekerdy Tamás szerint

Forrás: Nők Lapja 1995/29.
Kiemelt kép: Getty Images