Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehéz időszakain.

A gyereknevelésben minden generáció újabb és újabb kihívásokkal néz szembe. Ami dédanyáinknak még nehézség volt, ma már sokkal egyszerűbb – gondoljunk csak a mosógépre vagy az eldobható pelenkára. Míg 60 éve egy anyuka órákat töltött a koszos textilpelenka mosásával, vasalásával, ma már az okoz problémát, hogy az eldobható pelenkák miatt tovább tart a szobatisztaságra szoktatás. Legalábbis a következő levélben egy nagymama erről panaszkodik:

„Négy gyerekem van és hét unokám. Szeretem az új dolgokat, nem hiszem, hogy maradi volnék, de az eldobható pelenka mégis elgondolkoztat. Nemcsak azért, mert drága – bár ez se utolsó szempont –, hanem azért, mert száraz marad!

Azt kérdezem, akkor hogyan érzi meg a gyerek, hogy baj van?

S amikor eljön a szobatisztaság ideje, hogyan fogja zavarni, ha bepisilt? A dolog valahogy nem természetes. Nem káros-e később, hogy nem úgy vált szobatisztává, hogy megtapasztalta a bepisilés kellemetlenségét… ”

Vekerdy Tamás tanácsa a szobatisztaságról

Valóban elgondolkoztató, amit a nagymama kérdez. (És akkor még a környezetszennyezésről, amit az eldobható – sőt egészben eldobható „nadrágos” – pelenkáinkkal okozunk, nem is beszéltünk.) Igen, jó volna talán természetesebb utakon járnunk.

De aki a mai anyák gondjait ismeri, nem szívesen fosztaná meg őket az ilyenfajta könnyítésektől.

Ami pedig a gyerekeket illeti: nagy részük a normális időben – kétéves kora körül – kezd szobatisztává válni. S ha a pisi nem is zavarja a „szárazon maradó” pelenkában őket, (nem marad az persze azért olyan egészen száraz), de a kaki már igen. Ennek ellenére – és ez bizonyítja, hogy a nagymamának mégiscsak igaza lehet – egyre több olyan gyerekkel találkozunk, akik még három – esetleg négy – éves korukban is eldobható pelankanadrágban szaladgálnak.

A pelenkáról leszokás minden gyereknek nehéz, mert biztonságot és kényelmet jelent (Fotó: Getty Images)

Ilyenkor már valami nem stimmel a szobatisztaságra szoktatás körül. Itt már nemcsak a nehéz mindennapok megkönnyítéséről van szó, hanem egy kicsit a nemtörődömségről, a kényelemszeretetről. Ez azonban még mindig a ritkább véglet.

Nálunk ugyanis az a gyakoribb, hogy a gyerekeket korán – sőt, túl korán – akarjuk szobatisztaságra szoktatni.

Akad anya, aki már a hat hónapos gyerek alá odatartja a bilit. Mert megfigyelte, hogy olyankor végzi a dolgát a kicsi, amikor szopik, s ezért rendszeresen próbálkozik a „bilire szoktatással”, jóllehet, a gyerek még ülni sem tud.

A Nők lapja 1995/31-es lapszámában Vekerdy Tamás a kisgyerekes szülőknek adott tanácsot (Fotó: Nők Lapja archívum)

Az is előfordul, hogy éppen az együttlakó rokonok vagy nagyszülők követelik a szobatisztaságot, s az anyát lustának tartják olyankor is, amikor pedig csak életkorának megfelelően békén hagyja a gyerekét. A későbbi években a pszichológus sokkal több olyan ártalommal találkozik, amelyek a túl korai szobatisztaságra szoktatásból fakadnak, mint az ellenkezőjéből.

Kapcsolódó: „Szobatiszta volt, most meg újra bepisil” – Vekerdy Tamásnak erre is van válasza

Forrás: Nők Lapja 1995/31.
Kiemelt kép: Getty Images