Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségein.

Kamaszkor rengeteg kihívást tartogat mind a gyerekeknek, mind a szülőknek. Egy sor olyan kérdés merül fel a gyerekneveléssel kapcsolatban, amire – valljuk be – nem nagyon gondoltunk, amikor családot alapítottunk. Mikor lehet egyedül elengedni egy kamaszt az éjszakába? Kevésbé féltjük a srácokat, mint a lányokat? Mitől függ, hogy érette-e egy gyerek ahhoz, hogy a haverokkal utazzon, fesztiválozzon vagy bulizzon hétvégén? Erről kérdezte egy anyuka Vekerdy Tamást:

„Tizenhat éves fiam mindenféle külön programot csinál a barátaival. Mennek sátorozni, evezni, készülnek a Diák-szigetre, koncertre és színházba járnak. Néha egymásnál alszanak. Az egész társaságot jól ismerjük, nálunk is szoktak vendégeskedni és nincs kifogásunk ellenük. Eddig még nem kellett csalódnom. De sokan csodálkoznak rajtunk, hogy nem fogjuk szigorúbban a gyereket. Múltkor a barátnőm megkérdezte: „És a lányodat? Ha ő tizenhat éves lesz, két-három év múlva, őt ugyanúgy elengeded?” Ezen elgondolkoztam.

A férjem szerint más a lány és más a fiú.

De hogy ezen ő mit ért, és pontosan hogy is gondolja, ezt nem tudta elmondani. Tényleg felelőtlen volnék, volnánk, hogy a fiúnkat elengedjük? És a lánnyal majd hogyan legyen?”

Vekerdy Tamás arról, mennyire kell másképp nevelni a fiúka és a lányokat

Ez is azok közé a kérdések közé tartozik, amelyekben nem lehet konkrét, erre az esetre szóló tanácsot adni. Hiszen nem is merjük a szereplőket, nem ismerjük a részleteket. És még ha ismernénk is, akkor sem vállalhatjuk át a szülői felelősséget.

Amit általánosságban el lehet mondani: a kamaszt, az ifjút kamasz- és ifjúkora előtt kell és lehet „nevelni”.

Gyerekkorában kell átélnie azt az érzelmi biztonságot, ami később érzelmileg igényessé teszi a másik emberrel szemben – ez az igényesség nem egyszer gátlásokban nyilvánul meg –, és megóvja őt a sodródástól. És a kamaszkor előtt kell megismernünk és befogadnunk (ha nem is mindig elfogadnunk) gyerekeink barátait.

A kamaszkor az elengedés ideje.

A jó tréner sem fogja egy idő után a tornászt, de a közelben van, hogyha esik, el tudja kapni. Egyetértek a kérdezővel. Az általa leírt helyzetben én is elengedném – elengedem – a fiamat. És a lányok? Szerencsés esetben – amikor családi kapcsolataink a gyerekek születése óta tűrhetően vagy mondjuk jól működnek – a lányok ugyanúgy érettek kell hogy legyenek a helyzet megfelelő megítélésére – s ezzel a testi és lelki önvédelemre – mint a fiúk. De nagyon nagy különbségek lehetnek – lányok és fiúk esetében egyaránt – az egyes gyerekek között.

Még az ifjúkor – a tizenhat-tizenhetedik életév – beköszönte előtt sor kerülhet arra, hogy gyerekünk érdekében itt-ott tilalmakkal kell előállnunk, bizonyos kapcsolatokba be kell avatkoznunk. De ezt is csak akkor tudjuk megtenni, ha gyerekünkkel egyébként jó a kapcsolatunk és ha szeret – vagy legalábbis nem utál – otthon lenni, velünk lenni.

A Nők lapja 1995/34-es lapszámában Vekerdy Tamás a kamasz gyerekek szüleinek ad tippeket (Fotó: Nők Lapja archívum)

Forrás: Nők Lapja 1995/34.
Kiemelt kép: Getty Images