Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott. Így Vekerdy Tamás tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés  nehézségein.

Már több generáció is felnőtt tévén, és most is nőnek fel a televízión és más kütyün csüngő gyerekek, tehát a téma nagyon is aktuális. Mennyi tévénézés egészséges? Miért árt a sok képernyőnézés a fejlődő idegrendszernek? Egy aggódó nagynéni azért írt levelet Vekerdy Tamásnak, mert szerinte az unokahúgai túl sok időt töltenek tévézéssel, és szeretné ezt megakadályozni:

„Én csak egy nagynéni vagyok, aki szomorúan nézi, hogy két unokahúgom – ők alsó tagozatos kisiskolások – és hatodikos fiútestvérük szinte nap mint nap órákat töltenek a televízió előtt. Mindegy, hogy mi megy, reklám vagy folytatásos film – megnézik.

Nyáron is jórészt ott ültek a szobában és tévéztek.

A szüleik elfoglalt emberek, ha szólok, csak legyintenek. De azt remélem, az értő szóra hallgatnak… Kérem, mondjon érveket, amivel hathatnék rájuk, hogy mérsékeljék gyerekeiknek ezt a lassan márszenvedélyessé váló – szerintem ártalmas – időtöltését. ”

Vekerdy Tamás szakmai véleménye a tévézésről

Már ezeken az oldalakon is elmondtuk, hogy a gyerek, a kisgyerek zseniális képteremtő. Miközben játszik vagy mondjuk mesét hallgat, belső képeket hoz létre magában. S miközben ez a belső képteremtés, ez a különleges lelki tevékenység zajlik, a gyerek újra és újra értelmezi a külső és belső világból nyert tapasztalatait, levezeti indulatait, feszültségeit, szorongásait.

Mivel nagyon sok a feldolgoznivalója – hiszen folyamatosan ott van körülötte a megfejtésre váró világ – nagyon nagy a képéhsége, és minden kép, amit lát, lenyűgözi.

Nem képes különbséget tenni a külső és belső képek között.

A külső kép, ráadásul, ha még mozog is, nem segíti a gyerek belső képteremtő, feldolgozó és értelmező munkáját, ellenkezőleg, megbénítja. Emellett a televízió nézése közben olyan elektromos agyhullámok lépnek fel, melyek egyébként csak az alvásra vagy egy befelé figyelő meditációs állapotra jellemzőek.

Ilyenkor a központi idegrendszer mintegy védtelen – s az előbb említett állapotokban éppen ez a védtelenség biztosítja a szervezet feltöltődését. Ha azonban ebbe a védtelenségbe fel nem dolgozható és meg nem állítható külső ingerek áradnak, ez – különösen kisgyerekkorban – kimondottan károsító hatású.

Tévhit az is, hogy a rendszeres televíziózás „fejleszti” a gyereket, növeli a szókincsét, tájékozottá teszi.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy a sokat televíziózó kisgyerekek úgynevezett „laza” szókincse (bizonyos területeken) úgy hatéves korukra nagyobb lehet, mint nem televíziózó kortársaiké, ám ez a különbség egy-két év alatt eltűnik, a további fejlődés során pedig „megfordul”.

A Nők Lapja 1995/38-as lapszámában Vekerdy Tamás a sok tévézés ellen szólal fel (Fotó: Nők Lapja archívum)

Ugyanis a televíziót nemigen néző gyerek szókincse egyenletesen és erőteljesen tovább növekszik, míg a túl korai, meg nem értett vagy csak félig értett szavakkal és ismeretekkel tömött gyerekek bizonyos kifáradást mutatnak, szókincsük növekedése is lelassul. Érvek tehát – a gyerekek korai és rendszeres televíziózása ellen – vannak. Talán, ha tudunk minderről – még ha egyfajta „kényelmetlenséggel” jár is –, tudatosan próbáljuk ritkítani gyerekeink televíziózásait, s több alkalmat teremteni legfejlesztőbb tevékenységükre, a szabad játékra.

Kapcsolódó: Egyszerű trükkel csökkentette az apuka a képernyőidőt

Forrás: Nők Lapja 1995/38.
Kiemelt kép: Getty Images