Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségin.

Minden szülő tudja, hogy a rendszeres mozgás elengedhetetlen a gyerekek számára. És nemcsak azért, mert nem szedik szét a lakást és egymást, ha túlteng az energiájuk, hanem az idegrendszer, és az izomzat fejlődése miatt is nélkülözhetetlen. Mit tegyünk, ha versenysport már túl sok időt és energiát vesz el a gyerekek életéből? Egy szülő arról írt Vekerdy Tamásnak 1995-ben, hogy úgy érzi, kénytelen versenysportra járatni a gyerekeit, pedig valójában csak azt szeretné, ha egészségesen nőnének fel:

„A gyerekeink kiskoruk óta szívesen mozognak, a fiam negyedikes, a lányom másodikos. Egy ideje rendszeresen sportolnak, a fiú kenuzik, a kislány úszik. Szívesen járnak edzésre, ami most már minden napjukból lefoglal jónéhány órát. Mi nem akarunk élsportolókat nevelni, de nehezen döntünk arról, hogy abbahagyják-e vagy sem. Mit tanácsol?”

Vekerdy Tamás véleménye az élsportról

Mozogni jó. A gyerekeknek fejlődő szervezetük – és agyuk! – megfelelő oxigénellátásához hat-hétéves korig négy-öt óra intenzív mozgásra volna szükségük naponta, lehetőleg a szabad levegőn. És ezután is még jó két-három órára. De persze egészen más a szabad mozgás vagy a kedvtelésből sportolás, mint a nehéz edzésekkel járó versenysport. A szülőknek egyértelműen igazuk van abban, hogy nem akarnak gyerekeikből élsportolókat nevelni.

Nagy baj, hogy manapság nincs játékos sportolásra lehetőség, a gyerekek számára sem – de persze, általában, a felnőttek számára sem.

(A tizedmásodperceket mérő versenyek – mégha egy-egy nagyszerű személyiség bámulatra méltóan kiküzdött eredményei magukkal ragadóak is, és feledtetni tudják, hogy mi ment végbe az utolsó évtizedekben a sportvilágban – embertelenek. De ez persze csak magánvélemény.)

Kapcsolódó: Vekerdy a gyerekek lelki szükségleteiről – Elég a mese, a játék és beszélgetés

A pszichológus sajnos túl sok olyan tíz-tizennégy éves gyerekkel találkozik a rendelés óráiban, akik „szeretnek sportolni”, s ezért rendszeresen sportolnak, évek óta járnak edzésre, az edző biztatja is őket, néha sikereket is érnek el, csak bizonyos tünetektől szenvednek. Esetleg tik-szerű szokások (köhécselések, krákogások, szemöldökrángatás, hajhoz kapkodás) vagy kényszercselekvések (rendkívül sokfélék lehetnek; például: feltétlenül le kell guggolnia vagy fel kell ugornia bizonyos időközönként), szorongások, fejfájások, dühkitörések, esetleg érthetetlen sírások alakulnak ki, lépnek fel.

A Nők Lapja 1995/43-as lapszámában Vekerdy Tamás a sport fontosságáról ír (Fotó: Nők Lapja archívum)

Túlságosan gyakran tapasztalja a pszichológus, hogyha ezek a gyerekek abbahagyják a mai értelemben vett versenyszerű sportolást, a tünetek is elmaradnak. Ezért hát a fenti kérdésre csak azt tanácsolhatjuk, hogy az első intő jelre függesszük fel a versenysportot és edzéseit, próbáljuk a mozgást, a szabad levegőt másként pótolni. Mert persze evezni jó, úszni nagyon jó –, de jó futkározni vagy esetleg éppen csak sétálni, kirándulni, fára mászni, számháborúzni…

Kapcsolódó: Segítség, éjjel-nappal túl éber a gyerek! – Vekerdy Tamás szerint orvosi oka is lehet

Forrás: Nők Lapja 1995/43.
Kiemelt kép: Getty Images