Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségin.

Egy anyuka abban kér segítséget Vekerdy Tamástól, hogy a gyerekeivel elakadtak a szobatisztaság folyamatában, a szülő attól tart, hogy az eset már kóros:

„A nagyobbik fiam hároméves, a lányom másfél és a kisebbik fiú négy hónapos. A legnagyobb szobatisztaságával vannak gondjaink. Nagyon korán kezdtük bilire szoktatni, más anyukák tanácsára. Már majdnem teljesen szobatiszta volt, amikor a lányom megszületett, és akkor kezdődtek a gondok. Azóta nem hajlandó bilibe kakilni, se a WC-be, visszatartja a székletét amennyire tudja, illetve szinte negyedóránként bekakil egy kicsit.

Próbálkoztunk gyógyszerrel, az orvos tanácsára, de nem használt.

Mi lesz így? Félek, hogy a lányommal is ilyen gondjaim lesznek, hiszen látja, hogy a fiam hogyan tiltakozik a bili és a WC használata ellen. Miért van ez? Mit tehetnék?”

Vekerdy Tamás tanácsa a szobatisztaságra szoktatáshoz 

A gyerekek valamikor kétéves koruk körül úgyszólván maguktól válnak szobatisztává, zavarni kezdi őket, hogy bepisilnek vagy bekakilnak. Persze, erre az időre ismerniük kell a lehetőségeket, azt, hogy mások, a nagyobbak ezt hogy csinálják, mi az amit ők utánozhatnak.

Magyarországon sajnos nagyon elterjedt a túl korai szobatisztaságra szoktatás. Vannak anyák, akik már szoptatás közben a gyerek feneke alá tartják a bilit, mert megfigyelték, hogy ilyenkor kakil, és megpróbálják bilire „ültetni”, amikor még jóformán ülni se tud.

Sokszor nagyszülők, szomszédok vagy ismerősök sürgetik az anyákat.

A pszichológus túl gyakran találkozik az ilyen korai szobatisztaságra szoktatás káros következményeivel, melyek esetleg csak évek vagy éppenséggel hosszú évek múlva lépnek fel. Ugyanakkor: ha egy gyereknek viszonylag hamar, egy-másfél éves kora körül születik meg a kistestvére, akkor nagyon gyakori, hogy ő is „visszaváltozik ” csecsemővé, hogy ugyanabban a gondoskodásban részesüljön, mint a kicsi.

Kapcsolódó: A pelenkától a billig – Általános tanácsok a szobatisztaságra neveléshez

Itt ezt is megfigyelhetjük. Az se ritka, hogy egy gyerek a pisilést illetően már régen szobatiszta – bilit használ, netalán WC-t – de kakilni csak pelenkába hajlandó. Nem is hord már pelenkát, hiszen szól, ha kakilnia kell, de ilyenkor rá kell adni. Ezek átmeneti nehézségek. S ezekkel a megoldásokkal a széklet visszatartása és ennek következményei elkerülhetők.

Lehet, hogy a nagyfiú és a kislány egyszerre lesznek majd szobatiszták, talán nem is olyan sokára… Javasolom tehát, hogy most egy átmeneti időre kapja vissza a nagyfiú a pelenkát, ha szól, hogy kakilnia kell. Az egész dolgot beszéljük meg vele és hagyjuk békén, bepelenkázva elvonulni.

A Nők Lapja 1995/44-es lapszámában Vekerdy Tamás abban ad tanácsot, hogyan és mikor neveljük le gyerekeket a pelenkáról (Fotó: Nők Lapja archívum)

Ha ez sem segít, forduljunk szakemberhez. (A székletvisszatartás egyébként annak is lehet a következménye, ha az anya például a második gyerek születésekor hirtelen, hosszabb időre eltűnt a fia életéből. Szülők elutazása is okozhat ilyen tüneteket a szerető nagymama! gondoskodás ellenére is, és nem is azonnal, sokszor csak később.)

Kapcsolódó: A pelenka hamis biztonságérzeted ad? – Vekerdy Tamás szakértői válasza

Forrás: Nők Lapja 1995/44.
Kiemelt kép: Getty Images