Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségin.

Egy anyuka azzal kapcsolatban szeretne segítséget kapni, hogy apró lánya rendszeresen önkielégítést végez, és nem tudja, helyes-e, ha hagyja neki vagy káros, és le kellene róla szoktatnia. A szülő Vekerdy Tamásnak szánt levele 1995-ből:

„A kislányom négyéves és körülbelül egy éve vettem észre először, hogy ráül a fotel szélére vagy a kisbiciklije nyergére és elkezd rajta mozogni jó négy-öt percig, és akkor olyan, mintha kielégülne.

És mikor megkérdezem, miért csinálja, azt mondja, hogy mert jó neki.

Ha közben rászólok vagy le akarom őt venni a fotel széléről, akkor elkezdt ordítani, hogy ő azt csinálni akarja. És ez mostanában már elég gyakran van. Előfordul, hogy négy-öt napig mindennap, de van, hogy egy hétig eszébe sem jut. Néha a kezével is dörzsöli magát, elalvás előtt. Szerintem semmi ilyesmit nem láthatott, szeretném megtudni, hogy miért csinálja, és nem káros-e neki?”

Vekerdy Tamás válasza a gyerekek fejlődő szexualitásáról

A kisgyerekkori maszturbáció vagy onánia, lányoknál és fiúknál is gyakori, sőt kisebb-nagyobb mértékben minden gyerek átesik ilyen korszakokon. Lehet, hogy csak a paplant szorítja erősen a két lába közé elalváskor, de lehet az is, hogy – többnyire elalvás előtt – dörzsölgeti, fogdossa magát, mert ahogy a kislány mondja, ez „jó neki”.

Kisfiúknak hosszabb-rövidebb korszakaik lehetnek, amikor úgyszólván megkapaszkodnak a fütyijükben és így szaladgálnak a lakásban. Ilyenkor nyugodtan mondhatjuk, hogy „engedd már el egy pillanatra a Lityidet!” vagy „ha feltétlenül a Lityidet akarod fogni, akkor menj be a szobádba!” – feltéve, hogy szobája is van a szerencsés kisfiúnak.

Amíg a dolog többé-kevésbé észrevétlen marad, addig normális meneti állapotnak tekinthető, a kisgyerekkori szexualitás – erotika – megnyilvánulásának.

Amikor azonban a gyerek nyilvánosan a család, vagy netalán a vendégek jelenlétében vagy az óvodai csoportban (esetleg az iskolai osztályban!) ellenállhatatlan késztetést érez, hogy „dörzsölje magát” (netán még ki is pirul bele), akkor ez a jelenség, mint tünet, már súlyosabb belső szorongásokat jelez. (Gyakran találjuk a háttérben az anya depresszív vagy szorongásos állapotait.) 

A Nők Lapja 1995/45-ös lapszámában Vekerdy Tamás arról ír, hogy teljesen normális és általános a kisgyerekek önkielégítése (Fotó: Nők Lapja archívum)

Ilyenkor szakemberhez kell fordulnunk, akinek nem az a feladata, hogy „leszoktassa” a gyereket erről a „rossz szokásról”, hanem az, hogy feltárja és feloldja azt a feszültséget, ami a tünetet kiváltja. A tartós feszültség, a feldolgozhatatlan szorongás, a megzavart anya-gyerek kapcsolat az, ami lelkileg károsíthatja a gyereket – tehát a tünet mögött rejlő kiváltó ok.

Kapcsolódó: Olyan is létezik, hogy már csecsemőkorban elkezdik a gyerekek az önkielégítést? Vekerdy Tamás erre is ad szakmai választ

Forrás: Nők Lapja 1995/45.
Kiemelt kép: Getty Images