Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségin.

Ezútta egy bizonytalan szülő írt levelet az elsős kislányáról. Az anyuka aggódik, hogy a gyereke nem ír szabályosan, és fél, hogy túl korán engedte iskolába a kicsit. Vekerdy Tamás megnyugtató válasza az aggódó anyukának 1995-ből:

„Kislányom május 29-én töltötte be a hatodik évét és én szerettem volna, ha még egy évig az óvodában marad. De mindenki azt mondta – a férjem, a nagymamák, az óvónéni –, hogy olyan okos, eleven, az óvodában már csak unatkozni fog. Szeptember elején szépen indult, a tanító néni is sokat dicsérte, de már októberben aggódva kérdezte, hogy nem rossz-e Eszter szeme, merthogy a betűket is és a számokat is hol rendesen, hol fordítva írja, nem tudja megjegyezni, hogy hogyan kell.

A barátnőm meg azzal ijesztgetett, hogy dyslexiás és azért forgatja a betűket.

De egy logopédus azt mondta, hogy erről szó sincs, mert pontosan felismeri őket. Mi lehet akkor annak az oka, hogy Eszternek »mindegy«, hogy a betűket és a számokat rendesen írja-e vagy fordítva?”

Vekerdy Tamás véleménye az írás siettetéséről

A kisgyerekeknek – s ezt minden nagykönyv leírja – úgynevezett inverz látásuk van. Az inverzió latinból származó szó, megfordítást jelent. A kisgyerekek számára valóban mindegy, hogy valami a fején áll-e vagy a talpán, hogy jobbra fordul-e avagy balra. Egyformán jól látják az ábrát.

Nagyobb testvéreiket számjegyek és betűformák írásával viszonylag korán utánzó óvodásoknál mindig megfigyelhetjük ezt a szabad „forgatást”, ami az iskoláskorra aztán megváltozik. De persze nem egyik napról a másikra.

Az első osztályban még egészen természetesnek kellene tartanunk, hogy a gyerekek időnként forgatják a számokat és a betűket.

Az helyes, hogyha iskolába kerülő gyerekeink látását a szakorvos ellenőrzi – valójában ennek „hivatalból” is meg kellene történnie –, de az a tény, hogy az elsős kislány még „forgat”, nem indokolja a szemészeti vizsgálatot. Természetesen a logopédusnak is igaza van. És – úgy látszik – talán a mamának is igaza lehetett, amikor a május 29-én született Esztert nem akarta kitenni még az iskola manapság bizony sokszor értetlen, nem a gyerek életkorához szabott követelményeinek.

A Nők Lapja 1995/46-os lapszámában Vekerdy Tamás az óvodai és az iskola gyerekfejlődésről ír (Fotó: Nők Lapja archívum)

Én úgy gondolom, hogy Eszternek semmi baja. Békén kellene hagyni, komolyan kellene venni azt az alapelvet, hogy iskoláinkban az első két évet egységnek kell tekinteni s ezen belül lehetővé kell tenni, hogy a gyerekek – a nagyon is különböző életkorú gyerekek, mert ebben az időben néhány hónap még nagyon sokat számít – a maguk tempójában fejlődjenek és váljanak lassan, fokozatosan inverz látással megáldott kisgyerekekből (mert az inverz látás természetesen kreatívabb, mint a később beszűkülő iskolás pontosság) szabályokat betartó tanulókká.

Kapcsolódó: Vekerdy Tamás szerint az ilyen iskolák megbetegítik a gyereket

Forrás: Nők Lapja 1995/46.
Kiemelt kép: Getty Images