Egészen a 20. századig nem létezett olyan nép a Földön, amely ne lett volna vallásos. A vallás nélküli, ateista kultúra csak százéves a Föld több tízezer éves távlatában. De nézzünk körül, hol, milyen spirituális hagyomány található!
Eltérő hagyományok
Európában a kereszténység a fő hagyomány, amelynek a belső, meditatív saját élményeken alapuló iskolája a keresztény misztika. Oroszországban, Görögországban és a Balkánon a keleti ortodox kereszténység van jelen. Kicsit keletebbre Európától, Izraelben a zsidó kultúrát találjuk, amelynek a belső, misztikus hagyománya a kabbala. Továbbhaladva a térképen a közel-keleti országokba érkezünk meg, amelyekben az iszlám vallás van jelen. Ennek a belső misztikus, meditatív iskolája a szúfizmus. Az iszlám világ a szúfizmussal a közel-keleti országokon túl Észak-Afrikára, Indiára, valamint Malajziára és Indonéziára is kiterjed. Ha továbbhaladunk a térképen keletre, akkor eljutunk Indiáig, ahol a hinduizmus van jelen mint vallás, és ennek a belső, meditatív, gyakorlati iskolája a jóga. India környékén és attól még keletebbre haladva a buddhizmust találjuk egy roppant nagy területen: Tibetben, Nepálban, Srí Lankán, illetve a dél-kelet-ázsiai országokban: Thaiföldön, Burmában, Laoszban, Kambodzsában és Vietnamban. Jelen van Kínában, Koreában és Japánban is. Kínában emellett a kínai univerzalizmus és a taoizmus is jelentős önálló spirituális hagyomány. A Föld számos régiójában egy, a vallások előtti időkből származó hagyományt találunk, mégpedig a sámánizmust, amelynek a sámán, mint különleges képességekkel rendelkező, intuitív, spirituális gyógyító áll a középpontjában. A sámánizmus átszövi Észak-, Közép- és Dél-Amerika területeit az indiánok világában, emellett Szibériát, Indonéziát, Afrikát és Óceánia szigetvilágát.
Elengedhetetlen a feltétlen bizalom
Vajon miért hasznos megismerkednünk az egyes hagyományokkal? Az ok egyszerű: így nagyon sokat tudhatunk meg az emberi természetről! Az egyes hagyományok ugyan- is az emberi természet egy-egy aspektusát látják és írják le részletesen a saját szemszögükből megfigyelve. A kereszténységnek kifinomult tanításai vannak a szeretetről és a megbocsátásról. A buddhizmus az elme kiüresítésére, a lenyugvásra és a csendre fókuszál, s ennek eléréséhez párosít tanításokat és gyakorlatokat. A taoizmus az áramlásban létezésre fókuszál, amit Wei wuwei-nek nevez, cselekedjünk (wei) – és egyben ne cselekedjünk (wuwei). Modern szóval ez a flow (áramlás) állapota, amelyet a pozitív pszichológia kutatásokkal igazolt. A zsidó kultúra beleviszi a családba a spiritualitást, és a családi vacsorát szertartássá szentesíti. A sámánok specialitása a láthatatlan világokba való utazás, ahonnan válaszokat hoznak a hétköznapi életbe. Az iszlám és a szúfizmus a fel- tétel nélküli odaadásra fókuszál, amit az „in sáa l-Láh” (ejtsd: insallá, vagy insallah) fogalomban fejez ki („Legyen ahogy Allah akarja”). A tanítványokat arra tanítják, hogy fel- tétlen bizalommal éljenek, és ebből cselekedjenek, a mentális, stratégikus tervek helyett. Nem véletlenül jönnek e kultúrából a szívet magával ragadó, áhítatos énekű imák, ugyanakkor az öngyilkos merénylők is, akik akár az életüket is odaadják az általuk igaznak hitt ügyért.
…
Cikkünk folytatódik a Nők Lapja Ezotéria 2016/5. számának 67. oldalán.
Szöveg: Gánti Bence, Pőcz Adriana
Fotó: Thinkstock
