Sokan megijednek, mikor a 9-es lapot, a Remetét sikerül kihúzniuk a tarot-csomagból, mivel a rajta lévő kép első pillantásra nem tűnik túl vidámnak. Egy botra támaszkodó, csuklyás-köpenyes öregembert látunk, kezében lámpással, amint fáradtan lenéz egy hegy tetejéről. Az aggastyán, valamint a botjára tekeredő kígyó láttán a legtöbben azt hiszik: ez a lap biztosan nehézségeket vagy egyenesen szerencsétlenséget jelent.

Pozitív üzenetet hordoz

Pedig szó sincs ilyesmiről! A misztikus szimbólumok világában meg kell szoknunk, hogy a látszólag derűs jelképek akár negatív dolgokat is jelenthetnek, illetve fordítva: sokszor a legfélelmetesebb, legnyomasztóbbnak tűnő szimbólum kifejezetten pozitív üzenetet hordoz. Tipikusan ez utóbbira példa a tarot Remetéje. Az öregember alakja itt nem a gyengeséget, betegséget, netán a halált jelképezi, hanem az érett korral járó spirituális tudást, tapasztalatot, bölcsességet. Nem véletlen, hogy az ősi társadalmakban az időseket övezte a legnagyobb tisztelet, és ők voltak a közösség vezetői. Aki tehát e lapot húzza, az első számú üzenet számára a következő: olyan időszak jön életében, amikor bölcsességre, nyugalomra, letisztult gondolkodásra van szüksége. De azt is jelentheti, hogy megtalált egy bizonyos bölcsességet, elért egy szellemi színvonalat, így a továbbiakban magasabb tudatállapotba léphet. A Remete félig-meddig elrejti arcát csuklyája mögé, köpenye pedig talpig beburkolja őt. Ez arra utal: az igazi tudás, az igazi érték sokszor nem mutatkozik meg nyíltan, hanem rejtve marad – a látszat felszíne alatt lapul.

A vándor mágus varázsbotja

Botja, melyre támaszkodik, szintén nem egyszerű bot. A mesék öreg varázslói, vándor mágusai nem csak arra használják botjukat, hogy kóborlásaik során segítsék járásukat. Botjuk elsősorban varázsbot, mágikus eszköz, melyet igyekeznek hétköznapi sétabotnak álcázni. A kártya vonatkozásában ez azt jelentheti, hogy érdemes spirituális képességeinkre, belső erőinkre támaszkodni. Néhány kártyacsomagban a Remete botján fehér kígyó tekereg. Ez nem az édenkert gonosz, kísértő kígyója, hanem a tudás, a beavatás bölcs kígyóistene – az, akit a görög mitológiában Aszklépiosz, a gyógyítás istene, illetve Hermész isten botján is viszontlátunk. Nem véletlen, hogy ez a kígyó nem fekete, hanem – akárcsak a tudás fénye – fehér. A Remete egy hegyen áll: eljutott egy csúcsra, ahol megáll, és visszanéz a hegy oldalára, a megtett útra. Ha ezt a lapot húzzuk, azt jelentheti, hogy életünkben mostanában zárul le egy hosszabb szakasz, ezért érdemes számvetést készítenünk az eddigiekről. Fogalmazzuk meg akár gondolatban, akár írásban, mi az, amit idáig elértünk, és – mielőtt továbbhaladnánk célunk felé – egy kicsit pihenjünk meg!

Egyedüllét = magány? Nem!

Ezzel elérkeztünk a Remete legfontosabb tulajdonságához: a remeteségéhez. A szó a legtöbbünknek talán kissé ijesztő, pejoratív csengésű: szinte mindenki magányra, társtalanságra, kínzó egyedüllétre asszociál. Pedig a Remete éppen korunk gondolkodásának egy hatalmas tévedésére világít rá! (A világítást szó szerint érthetjük: az aggastyán a másik kezében egy égő lámpát tart, jelképezve a megvilágosodást, felismerést.) Arra, hogy a modern emberek viszolyognak, félnek az egyedülléttől, mert azt automatikusan a magánnyal azonosítják – noha a kettő két teljesen különböző fogalom. Hogy mi a különbség? A magány tényleg negatív, mert azt jelenti: egyedül vagyunk, és ettől szenvedünk, mert hiányolunk életünkből egy (vagy több) másik embert. Ezzel szemben az egyedüllét nem feltétlenül nyomasztó, sőt lehetnek életünkben olyan szakaszok, amikor kimondottan hasznos, gyümölcsöző lehet. Amíg ugyanis a problémáink megoldását, a boldogságot mindig másoktól – szülőtől, házastárstól, baráttól, barátnőtől, gurutól vagy bárkitől – várjuk, hosszú távon nem tudunk boldogok maradni. A tartós boldogsághoz ugyanis szükséges megértenünk: ahogy a szenvedés forrása is mi vagyunk, ha szenvedünk, úgy a boldogsághoz vezető kulcs is saját magunkban rejlik!

Találkozás önmagunkkal

Ezt igazából csak akkor értjük meg, ha életünkben megélünk egy-két olyan szakaszt, amikor – a szó szoros értelmében véve – egyedül vagyunk. Azaz a boldogsághoz meg kell tapasztalnunk a remeteséget, egy kis időre Remetévé kell válnunk. Ha a 9-est húztuk, ez arra figyelmeztet: életünkben egy ilyen szakasz következik, illetve ahhoz, hogy gondolataink letisztuljanak, egy kis egyedüllétre, elcsendesülésre, visszavonulásra van szükségünk. Az sem véletlen, hogy a Remete lapja épp a 9-es számot viseli. A számmisztikában ugyanis a 9 az egyjegyű számok sorában az utolsó, a „záró” szám – ezzel pedig a lezárást, befejezést, egy fejlődési fázis végét jelképezi. A Remete esetében ezzel a következőt üzeni: a kör bezárult, elértünk egy bizonyos szintet. Ezért egy darabig magunkba kell szállnunk, hogy megkapjuk a választ a következőkre: merre és hogyan tovább? Az önvizsgálat azonban, amelyre most szükségünk van, nem lesz könnyű. Befelé figyelni és megérteni önmagunkat ugyanis sokszor nagyon fájdalmas, mert szembesülnünk kell múltunk terheivel, árnyaival, félelmeinkkel és önmagunk „sötét oldalával” is. Nem csoda, hogy az ősi egyiptomi tarot-ban – mely még Atlantiszról ered – a Remete lapján Anúbisz, a sakálfejű istenség szerepelt a későbbi csuklyás öregember helyett. Ő ugyanis az alvilág istene, a halottak kalauza, aki képes saját belső, lelki mélységeinkbe is elkalauzolni minket.

Meditáció a Remetével

Ha a Remete lapját húzzátok, érdemes kipróbálni a következő meditációs gyakorlatot, amely segíthet helyzetetek értékelésében. Gyújtsatok meg egy mécsest vagy gyertyát, és tegyétek le elé fektetve a 9-es kártyát! Ezt a gyakorlatot hagyományosan szombaton, naplemente után szokás végezni, mivel ez a nap a Szaturnusz bolygó szent napja – márpedig a Remete lapja is a Szaturnusz uralma alatt áll. Ezután tegyétek fel magatokban vagy akár írásban a következő kérdéseket:

• Életemnek mely szakaszát zárom le mostanában?
• Mi az eddigiek tanulsága? Milyen eredményeket értem el, milyen hibákat követtem el, amelyeket szeretnék a jövőben kijavítani?
• Készen állok-e arra, hogy egy időre kicsit „kivonjam magamat a forgalomból”? (Ez persze nem jelenti azt, hogy hanyagoljuk el napi feladatainkat, családunkat, munkánkat – inkább azt, hogy nem kezdünk semmi hirtelen, elhamarkodott változtatásba, és valamivel többet foglalkozunk saját magunkkal.)

Ha mindezekre feleltetek, érdemes elképzelni, amint Remeteként, csuklyás köpenyben álltok egy hegy csúcsán! Világítsatok egy kicsit képzeletben magatok elé – a tarot-misztika szerint lehet, hogy meglátjátok, vagy megsejtitek az utat, amelyik a legkönnyebben elvezet a végső célhoz.

A cikk a Nők Lapja Ezotéria 2014/3. számában jelent meg. A sorozat korábbi részeit itt találjátok.

Szöveg: Kincses Boglárka

Fotó: Thinkstock