A 15-ös, az Ördög után ismét egy rettegett lap következik. Pedig a tarot világában megszokhattuk: az ijesztő jeleneteket ábrázoló kártyák egyáltalán nem feltétlenül jeleznek életünkben is negatív történéseket. Hiszen a tarot maga egy ősi kódnyelv, amelyben mindennek szimbolikus üzenete van. A tarot rólunk szól, a jelenetek hősei mi magunk vagyunk. Ezért is szoktak megijedni az emberek a félelmetes képeket mutató kártyák láttán. Érdekes tény, hogy az első 11 lap közül egyik sem különösebben ijesztő: mindegyik vagy semleges, vagy kimondottan kellemes jelenetet ábrázol. Ám a 12.-kel, az Akasztott Emberrel elkomorul a kép, hogy utána sorra jöjjenek a „hírhedt” kártyák: a Halál (13.), az Ördög (15.), és végül az egyik legszörnyűbbnek tartott: a 16. lap, a Torony. Ki ne álmodta volna az egyik leggyakoribb rémálmot, amikor hirtelen kicsúszik a talaj a lába alól, és zuhan, zuhan – ám a becsapódás előtt felébred?! Nos, a 16-os lap pontosan ezt ábrázolja: egy villám sújtotta torony kigyullad, összeomlik, tetőablakából pedig két ember, egy férfi és egy nő zuhan ki.

„Ami esik, hadd zuhanjon!”

Nem véletlenül a Torony az utolsó a Nagy Árkánum „félelmetes” lapjai közül. A középkori értelmezők rosszabbnak tartották, mint a látszólag még csúfabb Halált vagy az Ördögöt, mivel ez a teljes összeomlást jelképezi. A Torony üzenete tényleg az, amit a zuhanásos rémálomban is átélünk: kicsúszik lábunk alól a talaj, elveszítjük életünk eddigi, biztonságot nyújtó kereteit. De vajon ez mindenképpen negatív dolog? Hogy sokkoló, az biztos, hiszen általában mindnyájan ragaszkodunk megszokott világunkhoz. Csakhogy olykor szükség van életünkben egy teljes nagytakarításra, sőt annál is többre: egy „viharra”, amely kisöpör mindent, ami talán kényelmet adott, ám ami gátolja továbblépésünket.

A filozófus Friedrich Nietzsche írja: „ami esik, azon még taszítani is kell, hadd zuhanjon!” Ezzel ugyanazt akarja mondani, amit a Torony is üzen: életünk lejárt, fölöslegessé vált elemeit, amelyekhez csak lustaságból ragaszkodunk, nemcsak hagyni kell összedőlni, de érdemes olykor bátran vállalnunk a teljes körű „lomtalanítást”. A Torony ugyanis a múltunkat, eddigi életünket jelképezi. A belecsapó villám, tűz jelentése: egy hirtelen, traumaszerű esemény során elveszítjük kapaszkodóinkat. Belső „tornyunk”, melyet világképünk és emberi kapcsolataink alkottak, össze fog omlani – vagy talán már össze is omlott. Az, hogy a két alak fejjel előrezuhan, jelzi: tótágasra fordul minden, amiben eddig hittünk, bíztunk.

Menekülés a múlt fogságából

Mint mondtuk, a tarot hősei mi magunk vagyunk: a képek emberfigurái mindig a lapot húzó, kérdező személyt testesítik meg. Az, hogy itt egy férfi és egy nő is kizuhan, jelképezi: gyökeres változásokon olykor mindenkinek át kell esnie életében. De azt is üzenheti, hogy az életünket átalakító trauma egyaránt érinti tudatos, intellektuális énünket (= férfi), illetve érzelmi egónkat, pszichénket (= nő) is. A Torony életünk eddigi dimenzióját képviseli, amely túl szűkké vált számunkra. Ez jelenthet állást, hivatást, párkapcsolatot, bármit, ami ez esetben már akadályozza fejlődésünket. A 16-os lapot a Mars uralja, ezért is jár agresszív, sokszor fájdalmas megrázkódtatással a változás, amelyen keresztül fogunk menni. Fontos, hogy a Torony csak számunkra tűnhet kényelmes lakosztálynak – valójában börtön, így összeomlása abszolút pozitív. Kizuhanásunk tehát szabadulás a fogságból – nem véletlenül azonosították a régi értelmezők a Tornyot a görög mitológiában szereplő Minósz király labirintusával Krétán. A krétai labirintust Minósz parancsára a nagy építész, Daidalosz alkotta. A régészek ezt a knosszoszi palotával szokták azonosítani, de igazából nem is az a lényeg, hogy elkészült-e a valóságban is az útvesztő, vagy sem. A labirintus ugyanis szintén jelkép: életutunkat ábrázolja, amelynek során sokszor hibát követünk el, eltévedünk, és kilátástalannak tűnő helyzetekbe keveredünk – azaz útvesztőbe jutunk. Azzal viszont, ha összeomlik, hirtelen minden kitisztul körülöttünk. Minósz bebörtönözte a mestert, Daidaloszt a labirintusba, aki viszont szárnyakat készített, és a levegőn át megszökött fiával, Ikarosszal együtt. Ennek üzenete a következő: ha eddigi életünk börtönné válik számunkra, nincs más hátra, meg kell „szöknünk” belőle. Készítsünk hát „szárnyakat” – azaz használjuk szárnyaló elménket, lelkünket, bátorságunkat –, és merjünk szokatlan, vakmerő útra lépni!

Fájdalmas vajúdás, új én

Daidalosz és fia az égen át menekült el a labirintusból. A tarot 16-os képén látható két ember a levegőn át zuhan ki a Toronyból. Ez sem véletlen: az ég, a levegő a spirituális, szellemi dimenziót jelképezi. Csakis ezen át – a bennünk élő isteni én révén – juthatunk teherré vált múltunkból egy fejlettebb, tudatosabb jövő felé. Életünk „tornyának” összedőlésétől tehát egyáltalán nem kell félnünk. A lap ugyan nem ígéri, hogy a változás kellemes, kényelmes lesz – de hát a gyökeres változások mindig fájdalommal járnak. Fájdalomból születik a szépség, mondták az ókori bölcsek, erre a legnagyobb példa a vajúdás és a szülés: vérrel jár, fájdalmat okoz az édesanyának és a gyermeknek is, még is gyönyörű, csodálatra méltó folyamat, hiszen a szenvedésből új élet fakad. A mi belső „szüléseink” is véresek, fájdalmasak lehetnek. Mégis szükség van rájuk, hiszen fájdalmaink, hibás döntéseink, gyötrődő vajúdásaink révén tanulunk. Ha a 16-ost húztuk, a legfontosabb kérdés, amit feltehetünk magunknak: készen állunk erre? Elég erősek vagyunk elviselni, hogy sorsunk hamarosan „kihajít” minket múltunk kényelmes „tornyából”? A régi korokban is tudták, hogy a traumák nehéz próbát jelentenek az emberi léleknek, ezért javasolták a következő meditációt.

Meditáció a Toronnyal

Ez a gyakorlat abban segíthet, hogy jobban megértsük az előttünk álló – vagy a már folyamatban lévő – változást. Így elviselni is könnyebben lehet. Helyezkedjünk el kényelmesen, gyújthatunk füstölőt is, és gyertyalángnál nézegessük kicsit a 16-os lapot! Majd akár írásban, akár csak gondolatban próbáljunk válaszolni az alábbi kérdésekre!

• Miért kerülhettem olyan helyzetbe, hogy az eddigi életem összeomlani látszik?
• Mi okozhatja, hogy hamarosan megváltozik az életem?
• Vannak-e az eddigi életemben olyan kapcsolatok, szokások, kötelékek, amelyek már gátolnak fejlődésemben?
• Készen állok-e, hogy elengedjem ezeket, akár úgy is, hogy fájdalmas lesz a búcsú?
• Ha igennel feleltünk erre, érdemes egy kicsit azon is eltűnődni: milyen lehet majd a „zuhanás” utáni, új életszakaszunk?
• Mit várunk, remélünk tőle?
• Miután eddigi Tornyunk összeomlott, milyen új várat, tornyot szeretnénk majd emelni a régi helyett?

Ne szidjuk, és ne szégyelljük életünk nagy mélyrepüléseit, amikor úgymond padlóra kerültünk! Ezek nélkül ugyanis sose kényszerültünk volna felkelni, téglánként újraépíteni az életünket.

A cikk a Nők Lapja Ezotéria 2015/4. számában jelent meg.

Szöveg: Kincses Boglárka

Fotó: Thinkstock