Szepes Mária, a hazai ezoterikus élet nagyasszonya az idén lenne 109 éves. Mária néniről sok mindent tudunk, de azt talán nem, hogy a saját karmikus útjára a gyermeke elvesztése terelte.

Szepes Mária szülei művésznevükön Papír Sándor színész és Kornai Margit énekesnő-színésznő voltak. Testvére filmesként Papír vagy Galántai Viktor néven is szerepelt, írói álnevén – Wictor Charon – pedig több misztikus művet alkotott. Mária gyermekszínészként kezdte a pályafutását: Papír Magda néven több némafilmben is játszott, köztük a híressé vált Megfagyott gyermekben. Kilencéves volt, amikor verseket, novellákat írt, tizenhét évesen pedig balettvizsgát tett, majd művészettörténetet, irodalmat, pszichológiát hallgatott. Szepes Béla képzőművésszel, többszörös atléta- és síbajnokkal, olimpiai ezüstérmessel kötött házasságot, és felvette a Szepes Mária nevet. 1931-ben nászútra és dolgozni indultak Berlinbe, ahol férje több német lapnál volt újságíró és sportkarikaturista. Mária ezalatt Gerling professzornál pszichológiát, összehasonlító vallásfilozófiát és irodalomtörténetet tanult, majd a háború közeledtével a házaspár hazatért.

Szellemi társa a testvére volt

1938-ban megszületett a pár egyetlen, várva várt gyermeke, Szepes Miklós Béla, aki hét hónapos korában, decemberben meghalt. Máriát a sors ezután vezeti karmikus útjára: elzárt tudományokkal, okkultizmussal, misztikával kezdett el foglalkozni. Ehhez nemcsak veleszületett képességei, a bátyja, hanem egy rózsakeresztes élmény is hozzásegítette, és gyermeke halála után azonnal hozzáfogott máig leghíresebb művének megírásához, A Vörös Oroszlánhoz.

– Mária vágya volt a saját gyermekkel családban élés, de ezt nem adta meg számára a sors – mondja a ma kilencven éves Trentai Gábor asztrológus mester, aki Szepes Mária tanítványa volt –, hanem a karmikus feladata teljesítésére kényszerítette. Az egész életét az okkultizmusnak, a misztikának kellett szentelnie, és ebből a nagyközönség számára annyit átadni, amennyit a tömegek meg tudnak érteni, illetve amennyit ebből az „égiek” engedtek. Férjével kettesben éltek, ám az igazi szellemi társa, okkult partnere a testvére volt, aki még több nem evilági tudással rendelkezett, mint a húga. Wictor Charon – görög mitológiai alakról (Kharón) vette a művésznevét, aki a Styx, a felejtés folyóján viszi át Hádészhez a holtakat – volt az, akivel az okkult témákat, élményeit, felismeréseit megbeszélte, és akitől ez ügyekben tanácsot kért és kapott.

Okkultista csoportok

– Abban az időben, amikor Mária csak az asztalfióknak írhatott, vagy megszületett a Pöttyös Panni-sorozat – folytatja Trentai Gábor –, a két testvér a saját lakásukon okkult előadásokat tartott, amelyeken én is részt vettem. Ezek az előadások, a titkos tanok – amelyek nemcsak az akkori hatalom által voltak tiltva, de ezek a tanok sohasem forogtak közkézen – megismerése átformálta az életemet. Ide tartozott többek között a kabbala, a hermetika és az asztrológia. Ez utóbbi már a megismerhető határvonalán volt. Mária segítségével ezek az okkult tanok olyan dolgokat tettek világossá és érthetővé számomra, amelyek hatására jobban megértettem és más színben láttam az életemet, az akkori problémáimat, és többek között rájöttem arra is, ha bármit elveszítek, azon miért nem érdemes keseregnem. Az okkult tudományok ismerete előtt nagy szenvedéllyel vetettem bele magam a filozófiákba. Aztán ahogy bekerültem a Szepes Mária által irányított okkult körbe, megváltozott a gondolkodásom, a misztika mindenféle spekulatív filozófiát elmosott, teljesen meghódított. Az okkult tanítások elsajátításával tökéletes nyugalommá változott bennem minden, és biztos vagyok benne, hogy a Szepes Máriától tanultak segítettek abban, hogy kilencvenéves koromra olyan igazán beteg még sohasem voltam.

 

A Szepes Máriáról szóló cikk eredetileg a Nők Lapja Ezotéria 2017/2. számában jelent meg.

Szöveg: Izing Klára

Fotó: szepesmarialapitvany.hu