Nem túlzás az imádkozás művészetéről vagy tudományáról beszélni. Mint mindennek, az univerzumtól való kérésnek is megvannak a maga módszerei, technikái, mesterfogásai – és bizony a kockázatai is. Egy modern neuroteológus – a hit és ima testi hatásával foglalkozó orvos – így figyelmeztetett: „napjainkban az ima gyógyító erejét sokan használják, csakhogy a kockázatokat és mellékhatásokat nem említi senki…”

Pedig azt, hogy ilyenek is vannak, látványosan szemlélteti Midász király ókori története. Az uralkodó sikeresebb, szerencsésebb, gazdagabb akart lenni, ezért a következő szavakkal fordult Dionüszosz istenhez: „Kérlek, Uram, add, hogy amihez életemben csak hozzányúlok, arannyá váljon!” Ezt persze főleg átvitt értelemben értette: a szerencsésekre mondják, hogy arannyá válik, amihez csak ér. Dionüszosz teljesítette a kívánságot, ám abban nem volt köszönet. Midásznak eleinte tetszett, hogy bármihez hozzányúl, aranyszoborrá dermed, így kincstára csak bővült és bővült. Ám amikor az étel is arannyá vált a kezében, s ő korgó gyomorral ment aludni a kemény aranypárnák közé, érthető módon már nem volt olyan boldog.

Mindenki szokott imádkozni – legfeljebb nem tud róla

A példázat tanulsága: jól gondoljuk meg, mit kérünk az égi hatalmaktól, és főleg azt, hogy hogyan! Szegény Midásznak végül újra Dionüszoszhoz kellett fordulnia, vegye le róla az átokká lett áldást, amit az istenség rögtön teljesített, megdorgálva a királyt: máskor imádkozzon bölcsebben. De vajon mi, a 21. században hogyan imádkozzunk jól, illően, hatékonyan és bölcsen – sőt, egyáltalán imádkozzunk-e?

Az ima szokása egyidős az emberiséggel. Mindig is imádkoztak az emberek, azok is, akik nem hisznek felsőbb erőkben, így eszük ágában sincs „imádkozni”. Hiszen ki ne mondana akár naponta többször is, fennhangon vagy magában ilyesmiket: „Bárcsak odaérnék időben a találkozóra!”, „De jó lenne, ha nem a 6-os tételt húznám!”, „Jól jönne vasárnapra a szép idő!” – és hasonlók.

…

Ha kíváncsiak vagytok, mi a különbség ima és mantra között, vagy, hogy mikor melyiket érdemes használni, keressétek a cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2017/4. lapszámában.

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock