A jelenleg uralkodó tudományos világszemlélet a reinkarnációt leginkább vallásfilozófiai meggyőződésnek tartja, lévén a lélekvándorlás alapját a testet túlélő tudat hite jelenti. Ez pedig a mai orvostudomány számára sem lehet realitás, hiszen az a tudatot az agy működéséből származtatja. A parapszichológia és a halálközeli élmények megfigyelései azt sejtetik, hogy a tudat pusztán időleges kapcsolatban áll a testtel, és agyi funkciók híján is létezni képes. Akkor vajon mit is feltételezhetünk a reinkarnációról, valamint a testi-lelki állapotok és tünetek összefüggéseiről?
Hipnózissal a múltba?
Kezdjük elsőképp olyan megfigyelésekkel, amelyek a pszichoanalízis egyik hipnózistechnikájának alkalmazása során bukkantak fel, jobbára spontán és váratlan módon. Az úgynevezett korregressziós visszavezetés a hipnózis terápiás alkalmazásában ismert és elfogadott eszköz. A célja az, hogy a múltban rejtező traumákat, vagyis a jelen pszichés problémáinak gyökereit fedje fel és oldja meg, akár a korai gyerekkorba vezetve vissza ehhez a pácienseket. Ilyenkor szokatlanul éles emlékek bukkannak fel, olyan filmszerű élességgel tárva fel a múltat, annak minden apró részletével egyetemben, amely az emlékezés határait illetően önmagában elgondolkodtató lehet. A lényeg azonban nyilván nem ez. Több pszichoanalitikus és hipnoterapeuta is felfigyelt arra, hogy az ilyen regressziók alkalmával a páciens időnként egy olyan régmúltban találja magát, amelyben mintha egy korábbi történelmi időszak megélőjeként számolna be egy régen holt ember emlékeiről. Ezt a normál korregressziókhoz hasonlóan filmszerű pontossággal teszi, részletesen leírva akár helyszíneket és az életkornak megfelelő aktuális eseményeket egyaránt. Szkeptikus megközelítésből mindez puszta fantáziának tekinthető, amit a páciens korábbi történelmi ismeretei – könyvek és filmek – is inspirálhattak, így ebben semmi természetfelettit nem kell keresni. Ennek az mond ellent, hogy egy-egy eset „információinak” utánajárva olyan egyezésekre találtak, amiről a megélőnek biztosan nem lehetett korábbi „normális” úton szerzett tudása. Egy példát idézve: valaki középkori kathar szerzetesként élte meg előző életét, és egy olyan, a múltban elrejtett vallási relikvia hollétéről számolt be, amelyet a jelenben a leírásai alapján találtak meg. A későbbi magyarázatkísérletek előtt azonban lássuk a módszer terápiás értékeit!
A regresszió gyógyító hatása
Sokan szenvednek megmagyarázhatatlan eredetű fóbiáktól, például klausztrofóbiától (bezártságtól való iszonyodás), hidrofóbiától (víziszony) és még számtalan más olyan dologtól, amelyeknek a gyökerét a pszichológus nem találja a beteg életének előzményeiben. Az előző élet regresszió azonban kínálja a megoldást, hiszen a páciens „anno” egy beomlott bányában, vagy hajótörésben vesztette életét, a terápia pedig ezeknek a traumáknak a feloldásával is működik. Ehhez nem szükséges a terapeuta spirituális beállítottsága, a lényeg a gyógyuláshoz vezető technika. Az előző élet regresszió szociális problémákra is megoldásokat kínálhat. A „karma törvénye”, vagyis a tettek visszahatása ugyanis életről életre szembesít a korábbi emberi kapcsolatok megoldatlan feladataival, egyfajta „folytatásos családregény” történéseinek hosszú távú és türelmes keretei között. Ezek a technikák láthatóan terápiás értékűek, vagyis megoldhatják, vagy enyhíthetik az egyén jelenben tapasztalt negatív pszichés tüneteit. De ha mindezek mögött elfogadható valós oksági hátteret keresünk, mi nyújthat ahhoz racionális támpontokat?