Nincsenek véletlenek? Lehetséges. Talán a Nők Lapjánál sem. De vicces helyzeteket okozhatnak, az biztos – itt egy élő példa erre!

Sokéves sajtós munka után, 2001. januárban kezdtem dolgozni a Nők Lapjánál. De már napok óta nem hagyott nyugodni a gondolat: be kell mutatkoznom mindenkinek. A “nagy nevek”, a “régi öregek” még csak hagyján, nem emiatt forgolódtam álmatlanul előtte. Hanem, mert várt rám egy ennél sokkal furább találkozás, amiről sosem hittem, hogy eljön valaha is.

Ehhez most titkot árulok el: ugyan a nevem Ördög Virág, ám kevesen tudják, hogy lánykori néven nem ezzel futottam. Hanem bizony ugyanaz volt a személyimbe írva, mint annak a jó nevű újságírónak, akinek igazán a karrierje a Nők Lapjánál kezdődött… Hogy ki ő? Nem fogják elhinni: Vass Virág.

Én ezzel évek óta tisztában voltam természetesen, mindig elolvastam a “kolléganő” írásait, de mivel más lapoknál szerkesztettem-írtam, ennek nem volt jelentősége. Nem úgy, mint azon a januári napon…

Körbevezettek, mindenkivel kézfogás, bemutatkozás, ”igen, szia, örülök, Ördög Virág vagyok, én leszek az új olvasószerkesztő”. Aztán kikerülhetetlenül elért a végső pillanat, amikor nyújtotta a kezét egy magas, csinos, mosolygós lány: “szia, Vass Virág vagyok”. “Én is” – mondtam neki nevetve…

Döbbent tekintetét látva megmagyaráztam a helyzetkomikum okát. Akkor már remekül szórakozott ő is a dolgon. Bár már nincs folyamatosan az újságunknál, de gyakran ír a Nők Lapjába, és azóta is, ha beszélünk, együtt dolgozunk, így nevez meg: “itt a dupla druszám”.