Valami Hosszú És Bonyolult. Ez nem egy romantikus film vagy sláger címe, hanem egy harmincéves angol férfi neve magyarul. Szülei William Woodnak keresztelték, de ő különlegesebbre vágyott, és nyolc évvel ezelőtt hivatalosan is Something Long And Complicated lett. A kolumbiai Ladyzunga Cyborg szintén megunta a nevét, és olyat keresett, amire egyedül ő hallgat. Sikerült neki, […]

Valami Hosszú És Bonyolult. Ez nem egy romantikus film vagy sláger címe, hanem egy harmincéves angol férfi neve magyarul. Szülei William Woodnak keresztelték, de ő különlegesebbre vágyott, és nyolc évvel ezelőtt hivatalosan is Something Long And Complicated lett. A kolumbiai Ladyzunga Cyborg szintén megunta a nevét, és olyat keresett, amire egyedül ő hallgat. Sikerült neki, bár egy évbe telt, mire megkapta a hivatalos papírjait, amin az ABCDEFG HIJKLMN OPQRST UVWXYZ név szerepel. Nyilván megvan az oka, hogy miért választ magának valaki ilyen nevet, és miért élvezi az ezzel járó tizenöt perc felhajtást, de felnőtt emberekről beszélünk, ezért tételezzük fel, hogy nekik ez valamiért jó. Más a helyzet azonban, amikor valaki a gyerekének keres nagyon különleges, esetleg megbotránkoztató, figyelemfelhívó nevet. Hiába gondolja azt, hogy „legfeljebb majd tizennyolc évesen megváltoztatja”, a nevünk az identitásunk része, és furcsa, meghökkentő névvel felnőni mindenképpen teher.

Ahogy a megjelenésünk alapvetően meghatározza, hogy mások mit gondolnak rólunk, úgy a nevünk is információt hordoz: aki elolvassa vagy meghallja, tudat alatt valamilyen hangulatot, érzést kapcsol hozzá. Amit egy szülő viccesnek, cukinak tart, azzal a gyereknek együtt kell élnie, azon a néven kell bemutatkoznia első nap az óvodában, az iskolai felvételin, a kiszemelt lánynak vagy fi únak, egy állásinterjún vagy az orvosnál. A nevelés során annyi mindenben hibázhatunk, a legkevesebb, hogy olyan nevet adunk a gyerekeinknek, ami miatt nem kell állandóan magyarázkodniuk, amit meghallva nem kezdenek mások kuncogni, és nem súgnak össze a hátuk mögött. Ma Magyarországon több mint kétezer női és közel ezerhétszáz férfi utónév közül lehet válogatni, a havonta bővülő választék elérhető interneten. Ha egyik sem tetszik, akkor a szülők kérvényezhetik az általuk kitalált nevet, az MTA Nyelvtudományi Intézete pedig dönt az engedélyezésről. Radiátor, Xerox, Pimpinella, Kazetta, Leány, Öcsi, Szöcske, Betyár, Kopasz – ezek például megbuktak. Hiába töröm a fejem, egyszerűen nem tudom kitalálni, hogy milyen fontos okok állhatnak a Radiátor név kérvényezése mögött. A Kazettára is szívesen rákérdeznék. Hát nem minden szülő akar jót a gyerekének? Ízlésbeli különbségek az élet minden területén akadnak, de míg az, hogy valaki imádja a lila rúzst vagy a kackiás bajuszt, csak az ő életét befolyásolja, addig a kiválasztott név miatt más viseli a bélyeget. És nemcsak a furcsa utónevek okozhatnak gondot, hanem azok az esetek is, amikor a vezetéknév és a keresztnév együtt egy értelmes (ne adj’ isten csúnya vagy frivol) szót alkot. Mindenki ismer ilyet, és tudjuk, hogy a másik nevével viccelődni primitív dolog, de az egész megelőzhető, ha a szülők nem akarják meghatároznia a gyerek sorsát nevének különleges hangzásával vagy jelentésével. Legyen inkább egyszerűen csak szeretni való, kellemes. Attól még becézheti Pimpinellának vagy Kopasznak. Úgy tíz-tizenkét évig…