A férjem mostanában gyakran tesz megjegyzést arra, miért nem járok többet magas sarkúban. Ha reggel ő megy a gyerekeinkkel az óvodába, sokszor fut össze anyukákkal, akik miniszoknyában és tűsarkakon közlekednek, és – hallgathatom ezek után – milyen csinos lennék, ha én is így öltöznék. Erre kifejtem neki, hogy ezek az anyukák autóval közlekednek, és a munkahelyükön egyik székből a másikba ülnek, miközben felelősségteljes döntéseket hoznak. Ezzel szemben én villamossal és gyalog szaladgálok a városban, útközben bevásárolok, plusz hazafelé még többnyire az iskolás fiam táskáját is cipelem, hogy ne szakadjon meg a gyerek. Nem igazán lenne életszerű mindezt magas sarkúban előadni, és szerintem egy ponton túl már csinos sem. A munkaköröm szerencsére szintén nem követeli meg tőlem a tíz centis sarkakat, és emiatt hálás is vagyok. Főleg, mióta két elrettentő eset jelent meg a hírekben.

Az egyik Kanadában történt, ahonnan egy pincérként dolgozó nő tette ki rémisztő posztját a kék-fehér közösségi oldalra. A képen a kötelező munkaruhához tartozó, satuként szorító magas sarkú cipő okozta sebeit látni. A lábfeje tiszta vér, a testszínű titokzoknija rózsaszínné változott. És ez még csak a műszak közepe volt, de a főnöke nem kegyelmezett, nem engedte, hogy egy kényelmesebb cipőt vegyen fel. Az étteremláncnál egyébként csak a nőknek van kötelező egyenruhájuk (a cipőt is beleértve), amit meg is kell venniük a hölgyeknek, a férfiaknak egyszerűen elegendő fekete ruhában megjelenniük…

A másik eset Angliából jutott el hozzánk: ott egy recepciósnőt azért küldtek el az első munkanapján, mert nem tűsarkúban jelent meg. A hölgy azzal védekezett, hogy lehetetlen lett volna egész nap az ügyfeleket kísérgetni vagy órákat állni egy ilyen cipőben. Miután a véleménye nem volt hatással a munkaadójára, petíciót indított, mert felháborítónak tartja, hogy az Egyesült Királyságban még mindig megszabhatják, mit kell viselnie a munkahelyén. A petíciót már több mint száznegyvenezren írták alá. Jogi vonzata ugyan még nincs az ügynek, de a botrányt kirobbantó Nicola Thorp szerint az eddigi eredmények is azt bizonyítják, sok nő érzi fontosnak az üzenetet, és szeretne egyenlő bánásmódban részesülni. Nicolán persze csak nevettek, amikor arra kérte férfi munkatársait, próbálják már ki, milyen érzés kilenc órán keresztül öt-tíz centis sarkakon tipegni.

Egészségügyi szempontból öt centi a határ – az ennél magasabb sarkak hosszabb távon már lábfájdalmat, porc- és ízületi betegségeket, gerincproblémákat okozhatnak. Persze, nem akkor, ha csak egy-egy alkalomra szeretnénk felvenni, vagy ha munka közben lerúghatjuk az asztal alatt. Bár vannak nők, akik füvet nyírni is magas sarkúban mennek legszívesebben, ez szintén az ő személyes döntésük. De dönthessünk arról is, hogy egy hétköznapi munkahelyre indulván, mit viselünk.

Szöveg: Szigeti Hajni