Mire ez az írás megjelenik, már tudható, hogyan döntöttek Nagy-Britannia polgárai a népszavazáson az EU-tagsággal kapcsolatban. Bármerre is billent a mérleg nyelve, mindenképpen elemzések következnek, nem beszélve a politikai következményekről.

A szavazás előtti héten többségbe kerültek a kilépéspártiak, majd történt egy mindenkit megrázó, borzalmas gyilkosság: Jo Cox munkáspárti képviselőnőt választókerületében, Leeds egyik elővárosában a nyílt utcán lőtte meg és szúrta le egy eszelős férfi . A szörnyű tett megrengette a szigetországot, és megfordította az állást – legalábbis a közvélemény-kutatók szerint. Az áldozat, a két kisgyermeket nevelő Jo Cox a brit EU-tagság eltökélt híve volt.

Ezen a fordulaton az eredménytől teljesen függetlenül érdemes elgondolkodni. Vajon milyen alapon döntünk a jövőnket meghatározó kérdésekben, és mi alapján változtatunk az álláspontunkon? Minek kell ahhoz történnie, hogy pálfordulásra késztessen minket? Egy népszavazás, választás, elnöki kampány vagy bármiféle személyes döntéshozatal idején azt gondolnánk, lehetséges jövőképeket teszünk a mérlegre, ehhez képest nagyon gyakran a harag, az együttérzés, a kompenzálás, a félelem vezet minket. Ahelyett, hogy tapasztalatból és információk alapján választanánk, hagyjuk magunkat bevinni az erdőbe, hogy a választandók vagy egy ügy képviselői közül ki mennyire mosolygós, hány gyereke van, kije halt meg, mi történt vele gyerekkorában. Hiába tudjuk, hogy elemzők sokasága dolgozik azon, hogy ha valamiben döntenünk kell, a szívünkbe lopják az ő ügyfelüket, és befeketítsék a másét, sokszor hagyjuk, hogy felülírják a józan megfontolásunkat. Nincs is túl nehéz dolguk, hiszen egyszerűbb átadni magunkat az érzéseinknek, mint fárasztó módon összeszedni, szelektálni, és rendszerbe helyezni az információkat.

A szív alapú döntésekkel nincs semmi baj, hiszen tudjuk jól, hogy életünk fontos döntéseit legjobb értelemmel és érzelemmel együtt meghozni. De az érzelmeket nem jó összekeverni a hangulattal. A józan megfontolásnak ellensége még, amikor egy lényegtelen szempontot nagyítunk fel, vagy nagyítanak fel nekünk, hogy amellett már ne is vegyünk észre mást. Ezért van, hogy sokszor észre sem vesszük, de nem felelős döntést hozunk, csupán reagálunk. Azt pedig könnyű kihasználni, isten ne adja akár valamilyen szervezett akcióval, ami hangulatot gerjeszt valami ellen vagy mellett. Mert azért erre is láttunk már példákat a történelemben…

Szöveg: Hulej Emese