Tanévkezdéskor mindig felerősödnek a panaszkodó hangok, a szülők sopánkodnak, hogy újra korán kell kelni, a gyerekek húzzák a szájukat, hogy kezdődik a robot, pedig szerintem iskolába járni jó, én imádtam az általánost, a gimnáziumot és az egyetemet is. Nem a leküzdhetetlen tudásszomj miatt örültem az évnyitón, hanem leginkább azért, mert a tanteremben, a tánccsoportban, az iskolai kosárcsapatban voltak a legjobb barátaim, és a nap nagy része buli volt. Otthon ritkán meséltem a tanórákról, mert sokkal izgalmasabb volt, ami az udvaron, az ebédlőben, és a folyosón történt, és persze az volt a legjobb, amit megtartottam magamnak. Nekem szerencsém volt az osztálytársaimmal, jellemzően a tanáraimmal is, de van egy csomó olyan dolog, ami minden iskolában ugyanolyan jó. Gondoljunk csak a büfé környékén virágzó szociális életre, az öltözőbeli poénkodásokra, a csokiöntetes piskótakockára, az iskolai bálokra, a lyukas órákra, vagy amikor nem szabad nevetni az órán, de mégis muszáj. Az év eleji időszaknak pedig van még egy előnye: be lehet vásárolni a papírboltban. A férjem szerint azért választottam egyetem után a tanári hivatást, hogy augusztus végén mindig vehessek új tollat, naptárt meg szagos radírokat, és most, hogy már nem tanítok, nagy örömmel válogatok a gyerekeimnek.

A lányom osztozik a mániámban, és augusztus eleje óta minden nap megkérdezte, mikor megyünk füzetet venni. Múlt héten megejtettük a vásárlást, és került egy új, akciós hátizsák is a kosárba, mert amit elsőben vettünk, már kicsi volt, és a tetején mosolygó Micimackó negyedik osztályban nem annyira menő. A régi iskolatáskát kimostuk, ahogy a tolltartót is kitisztítottuk (mert a hatszáz forintos rókás-gombásat nem lehetett otthagyni), és azon tanakodtunk, hogy mi legyen velük, amikor eszembe jutott, hogy pár éve volt jótékonysági táskagyűjtő akció a kiadónknál. Akkor a fiúk háti- és tornazsákjai jutottak el a rászoruló iskolásokhoz. Kis kutakodás után megtaláltam, mely segélyszervezetek segítenek azokon a gyerekeken, akiknek a szülei nem tudják megvenni a taneszközöket, a Magyar Református Szeretetszolgálat pedig a tárgyi adományokat is befogadja, és eljuttatja a megfelelő helyre. Országszerte több gyűjtőponton is le lehetett adni a még használható, de megunt iskolatáskát, tolltartót, tornazsákot, de mi lekéstük az akciót, mert későn kapcsoltunk. Jó hír azonban, hogy a budapesti és a debreceni központban egész évben várják az adományokat, a szeptember folyamán leadott iskolai taneszközök pedig még ősszel eljutnak azokhoz, akik amúgy nejlonzacskóba pakolnának. A lányom régi táskájába a tolltartó mellé vettünk színes ceruza és zsírkréta készletet, néhány radírt, vízfestéket és ecsetet, mert ezekre is szükség van. Ő pedig boldog, hogy valaki más is ugyanúgy örülni fog a Micimackós táskának, ahogy ő három éve, és hogy másnak is jut csillogós ceruza.

Jónap Rita