Mintha megfagyna a világ, az emberek cselekvés közben dermednek mozdulatlanná, míg a háttérben az élet megy tovább. Az interneten terjedő trend videók, melyeket az angol mannequin challenge-nek nevez, szereplői különböző szituációkban merevednek meg, miközben valaki közöttük sétál, és (általában telefonos) videót készít róluk, amit aztán megosztanak a közösségi médiában. Az őrület néhány hónapja kezdődött, az első videót egy csapat amerikai fiatalnak tulajdonítják, de a játék mostanra olyannyira népszerű lett, hogy sportolóktól kezdve a sztárénekesekig, számos híresség kipróbálta.

Hillary Clinton Bon Jovi társaságában álldogált mozdulatlanul a választás idején arra buzdítva az embereket, hogy hallassák a hangjukat. Michelle Obama a Fehér Házba látogató Cleveland Cavaliers kosárlabdacsapat tagjaival vett részt egy videóban feltehetőleg a játékosok kérésének engedve. Sok felvétel a szabadban készül. Utcán sétáló emberek nézik megrökönyödve az életképeket. Így történt december ötödikén az Önkéntesség Világnapja alkalmából rendezett eddigi legnagyobb ilyen jellegű magyarországi flashmobon is. A Bátor Tábor több mint száz önkéntese fagyasztotta meg az időt egy percre a budapesti Akvárium Klub lépcsőin. A résztvevők a segítségnyújtás különböző formáit jelenítették meg felhívva a figyelmet arra, hogy mindenki megtalálhatja a módját az önkéntességnek akár a saját mikrokörnyezetében is.

Kis ötlet, könnyen megvalósítható és sokféle célra használható, de nem új találmány a mannequin challenge. Habár videófelvételek nélkül, de már a tizennyolcadik században is készítettek mozdulatlan, emberi állóképeket. A Tableaux vivants, azaz az élőképek műfaja a jómódú társaságok játéka volt. Irodalmi vagy képzőművészeti művek jeleneteit építették fel magukból a társaságok: jelmezbe bújtak, az adott helyzetben szereplő tárgyakkal vették körül magukat és a megfelelő testhelyzetbe merevedtek, míg a többi vendég körbejárta, szemlélte, megvizsgálta őket, és nem mellesleg remekül szórakozott.

A játékról egy karácsonyi szokás jutott az eszembe. A lengyel ismerőseim mesélték, hogy náluk az ünnepi asztalra karácsonykor még egy üres teríték kerül. A család körbeüli az asztalt, itt fogyasztja el a hagyományos tizenkét fogást, miközben az egyik szék üres. Persze, bármikor érkezhet váratlan vendég, régen látott rokon, távoli barát, de általában a teríték érintetlen marad. Az idő fogja, akár egy megfagyott jelenet. Jelzés, figyelmeztetés. Emlékeztet azokra, akik nem lehetnek velünk, és hálával tölt el azokért, akikkel a vacsorát együtt fogyaszthatjuk el. Mert a szék momentán üres, és az emberek percekig mozdulatlanok, de egy állókép mindig átmeneti.

Gősi Lilla