„Miau. Sziasztok” – írta a robogó vonat előtti szelfijéhez Rina Palenkova, és másnap a vonat elé feküdt 2015-ben. A tizenhat éves orosz lány volt az első, akinek a halálát öngyilkosságra buzdító internetes csoportokkal hozták összefüggésbe. A leghírhedtebb az orosz Facebookról, a VK-ról induló Kék Bálna nevű „játék”, ahol a kellően depressziós és irányítható fiatalokat olyan zárt csoportokba hívják, ahol egyre durvább feladatok (például önvagdosás) elvégzése után öngyilkosságra veszik rá őket. Ha valaki elbizonytalanodik, akkor megfenyegetik, megzsarolják.

Egy román lány például akkor ijedt meg és kért segítséget, amikor a bálnásoktól a mobiljára kapott egy térképet a pontos tartózkodási helyével. Novemberben letartóztattak egy huszonegy éves, moszkvai fiatalembert azzal a váddal, hogy az egyik csoport adminjaként tizenöt kamaszt beszélt rá az öngyilkosságra. Állítólag csak a selejtektől akarta megszabadítani az emberiséget.

Hozzánk a hír néhány hónapja robbant be, azóta számtalan véleményt olvashattunk és halhattunk a témáról. Hogy az egész csak pánikkeltés, lájkvadászat. Vagy hogy az öngyilkosságoknak semmi köze a fórumokhoz, de az orosz politikai gépezetnek érdeke, hogy veszélyesnek állítsa be – és ezért kontroll alatt tarthassa majd – az internetet. Volt, aki azt mondta, hogy a játék az evolúciós szelektálás része: akit a telefonja meg tud győzni, hogy végezzen magával, az aligha életképes.

Viszont akár kacsa az egész, akár nem, arra jó volt, hogy a média rengeteget foglalkozott a depressziós fiatalokkal, szakembereket kérdeztek arról, hogyan ismerhetjük fel, ha valaki öngyilkosságra készül. A 24.hu újságírója megfigyelt belülről egy zárt Facebook-csoportot, amelyben öngyilkosságra hajlamos magyar kamaszok beszélgettek. Félelmetes volt a titkos világukba belesni, rádöbbentett, hogy mennyire keveset tudunk róluk. Valaki például leírta, hogy előző nap próbálta megfojtani magát „csendben, egy táskaszíjjal”.

És elindult a Zöld Elefánt, hogy legyőzze a Kék Bálnát. A pedagógus Jocó bácsi tízpontos kihívásának célja, hogy segítsen a fiataloknak felismerni az élet szépségeit, és tartalmasabb emberi kapcsolatokkal töltse meg a mindennapjaikat. Remek kezdeményezés, közel tízezren osztották meg! Csak az 5. feladattal kapcsolatban bizonytalanodtam el: „Rajzolj kicsi zöld elefántot egy papírlapra, és add oda valakinek azzal a kívánsággal, hogy »Legyen szép napod!«”. Nem tudom, hogy annak idején, gátlásos gimnazistaként ezt bevállaltam volna-e, de most azt érzem, ha ezzel megmenthetek valakit, lerajzolok akár egy egész állatkertet is.

Pór Attila