„Kedves Ismerőseim! Május 6-án elballagok, búcsút veszek az iskolámtól. Osztálytársaimmal úgy döntöttünk, hogy szeretnénk fogyatékos fiatalokon segíteni a ballagásunk alkalmából. Azt kérjük minden rokonunktól, ismerősünktől, hogy a ballagási virágra szánt összeget vagy egy részét inkább jótékony célra fordítsák, segítsék a KézenFogva Alapítvány munkáját. Én is ezt szeretném kérni Tőletek.”

Személyesen idén találkoztam ezzel a típusú ballagási meghívóval először, de ahogy utánaolvastam, az országos kezdeményezés tavaly indult útjára – és mennyire jó! Pont május 6-án lesz a huszadik érettségi találkozóm, és ahogy visszaemlékszem, nálunk még a minél több virág, esetenként az emberméretű plüss, és mint újdonság, a csokicsokor meg a lufi volt a menő. Ciki lett volna kevés virággal végigmenni az iskolán, de nem is rémlik, hogy bárki emiatt sírt volna. A begyűjtött mennyiség beborította valamennyiünk szobáját, és elhervadt pár nap alatt. De akkor is. Ahhoz a naphoz hozzá tartozott.

Mennyivel tudatosabbak a most, húsz évvel később ballagók! Nyilván már többet is hallottak a környezetvédelemről, az önkéntes segítés fogalmáról, mint mi anno. És talán a ballagási ajándékok is eljutottak az olyan fokú hihetetlen hülyeségek kategóriájáig, ahonnan már csak visszafele vezethet az út. Amikor már döbbenetes összegekért divatékszereket, sztárfodrászt és -sminkest, plasztikai műtéteket kaptak a tizennyolc éves diákok, akkor itt volt az idő visszakanyarodni az alapok felé. Akik pedig azon is túlmennek, azaz ahelyett, hogy kérnének, adnak, inkább elismerésre méltók.

Tavaly a KézenFogva Alapítványhoz beérkezett „ballagási ajándékokból” nyolc, fogyatékkal élő fiatal számára tudtak olyan tanfolyamokat szervezni, amelyek ahhoz segítették őket, hogy képesek legyenek munkát vállalni (és megtartani). Közülük négyen rögtön utána állást is szereztek. Például a huszonnégy éves Joci, aki enyhe értelmi fogyatékos, szív- és érrendszeri problémákkal küzd, illetve mozgásában is korlátozott. A képzés során (egyebek között) több munkakört kipróbálhatott, így kiderülhetett, hogy a könnyű fizikai munkában egyrészt örömét leli, másrészt ez az, amit egészségileg is bír. Mióta egy kerámiaműhelyben dolgozik, segíti a családját, a keresetéből meg tud venni egy divatos pólót, és nagyon boldog, mert a nagymamáját, aki felnevelte, parfümmel lephette meg. Erre is képes pár szál (át nem adott) virág…

Szigeti Hajni

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2017/19. lapszámában jelent meg.