Négy fiam volt… amíg egyikük azt nem mondta, hogy ő igazából lány.

Egy keresztény édesanya, bizonyos Kimberly Shappley őszinte vallomását rejti a megdöbbentő cím, hogyan törődött bele, fogadta el, hogy az ő kisfia kislányként akar élni. Joseph Paul Shappley, vagy ahogyan most nevezik, Kai ugyan fiúnak született, de az anyja elmondása szerint már 18 hónapos korától kezdve mutatott szembeötlő jeleket az identitásának változására. Kizárólag lányos játékokkal játszott. Nem volt hajlandó fiú ruhákba bújni. Később, amikor megtanult beszélni, csak azt ismételgette, hogy ő egy királylány, hiába szóltak rá a szülei, hogy nem az. Kimberly azt gondolta, a fiú idővel majd kinövi ezt, de amikor egyre többet bántották a közösségben, úgy döntött, pszichiáterhez fordul a gyerekkel. Ez sem vezetett sehová, és az édesanya rádöbbent: többé nem veheti félvállról a dolgot. Kai ekkor 3 és fél éves volt. 4 éves korától már mindenki úgy tekintett rá, mint a család kicsi hercegnőjére, a fiú ugyanis véglegesen nemet váltott.

Nem Kai édesanyja az egyetlen, aki ebben a cipőben jár. Angelina Jolie-t is rengetegen bírálják, amiért Brad Pittel közös kislányukat támogatta a nemváltásban. A most 10 éves Shiloh Jolie-Pitt sem volt sokkal idősebb, amikor megkezdte az átalakulását, és azóta is kitart döntése mellett. De említhetném Jazz Jenningset is, aki 5 éves korában kezdte meg a transzneművé válását, 11 éves kora óta pedig már hormonblokkolókat is szed, hogy ne csak identitásában, de megjelenésében is lánnyá válhasson – a 16 éves Jazz mindennapjait bárki nyomon követheti nálunk is vetített televíziós showjában.

Habár nem vagyok édesanya – legalábbis még nem –, komolyan eltöprengtem azon, vajon mit tennék az ő helyükben. Az ösztönöm azt súgja, hogy a gyerek jóléte és boldogsága a legfontosabb. Ugyanakkor, ha van valami, amire pszichológiai és pedagógiai tanulmányaimból emlékszem (anno óvónőnek készültem) az az, hogy a nemi szerepek és a szexuális identitás kialakulása sokkal bonyolultabb annál, minthogy egy 3 éves gyerek döntését komolyan lehessen venni.

A kicsik 2-3 éves korban már használják a címkéket: én fiú vagyok, te lány. 4-5 éves korban elkezdenek érdeklődni a nemi különbségek iránt. 6-7 éves kor környékén kialakul egy nemi állandóság – ez már döntő lehetne, ha nem jönne utána a bizonytalan kamaszkor, amikor minden megkérdőjeleződik, illetve amikor a szexuális szerepek is megjelennek. Ha 14 éves kor alatt nem lehet nevet változtatni – kivéve, ha a szülő alapos indokkal kérvényezi a megfelelő állami szerveknél –, hagynunk kellene, hogy egy 3 éves gyerek végleg döntsön a nemi hovatartozásáról?

Félreértés ne essék, ha valaki nem érzi jól magát a bőrében, én azt mondom: vágjon bele! De a tényleges transzneművé válás olyan döntés, amiről nem vagyok meggyőződve, hogy egy 3 éves gyermek a felelőssége teljes tudatában meg tudná hozni.

Debreceni Andrea