Önök éreztek már igazi, mélyről jövő megvetést egy tál kocsonya iránt? Láttak már olyan medencéről készült fényképet, amely alá a kommentelők válogatott gonoszságokat írtak? És olyan számítógépet ábrázoló fotót, amelynél őszinte kárörömöt éreztek, hogy a tulajdonosa ostoba fajankó? Csak azért kérdezem, mert ezeknek mind rendeznek szépségversenyeket. Badacsonytördemicen például azt pontozta a zsűri, hogy a szakácsok mennyire gusztusosan és ötletesen tálalják a kocsonyát. Egy komputerszaküzlet számítógépekről várt fotókat, a büszke tulajdonosok mindenféle neoncsővel és matricával feldíszített masinákkal pályáztak. Találtam a neten autó-, panellakás-, mézeskalács-, kakasszépségversenyt, sőt levágott disznófejeknek is tartottak vetélkedőt. (Mondjuk az már tényleg bizarr.)

Mindegyiket poénnak, játéknak, közösségteremtésnek fogták fel, és egyik sem osztotta meg úgy a közönséget, ahogy a női szépségversenyek szokták. A szépségkirálynő- választásoknál viszont – függetlenül attól, hogy egész Magyarország vagy egy borsodi zsákfalu szépéről van szó – folyton visszatérnek a jól ismert kritikák. Hogy ezek a lányok buták. (De most ez szépség- vagy matekverseny?) Természetesen mindegyikük prostituáltnak készül. És mindig akadnak olyan férfiak, akik kötelességüknek érzik, hogy lefitymálják a teljes mezőnyt. El lehetnek kényeztetve…

Az indulatok talán arra a két tényezőre vezethetők vissza, amelyek a női szépségversenyeket megkülönböztetik a többitől. Az egyik a tét: a komoly nyeremény, a kiugrási lehetőség, a rivaldafény, az utazás, az ajándékautó, ráadásul a nagy pénz környékén mindig felbukkannak az üzletemberek meg a politikusok. Ezek kellően felkorbácsolják a kedélyeket.

A másik pedig, hogy a lányok önként jelentkeznek. A kocsonyából hiányzik az egészséges önbizalom. Egy díjnyertes kutyát se vádolunk meg azzal, hogy exhibicionista, és nincs önkritikája. Még a gyerekszépségversenyeknél is csak a szülők hozzáállását vitatjuk. De a királynőjelöltek annyira gyönyörűnek tartják magukat, hogy bátran kiállnak a színpadra, hisznek abban, hogy szebbek, mint az ország vagy a falu többi nője. Ezt érzik sokan megbocsáthatatlannak. Az embereket bosszantja, ha valaki tisztában van azzal, hogy jó genetikával, kellemes külsővel áldotta meg a sors. Szerencsére a lányok jól tűrik ezt. Én nem hiszem, hogy bevállalnék egy férfi szépségversenyt.

Pór Attila

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2017/26. lapszámában jelent meg.