Türelmetlen sóhaja szinte a lelkéből fakad, amikor a mérleg számlapja megáll. Bizalmatlanul pillant a jobb napokat megélt mázsálóra, de az gúnyosan, mintha csak a nyelvét öltené rá, kitart a válasza mellett. 63 kilogramm 70 dekagramm. Megint. Vajon lesz még valaha ennél kevesebb? – fordul meg a fejében, miközben könnyeivel küszködve visszatolja az alattomos szerkezetet a fürdőkád alá és belép a hálószobába. Divatos, színpompás nyári ruhája szépen kivasalva libben meg, mikor elhalad mellette. Egy ilyen bálna, mint ő, nem bújhat efféle öltözékbe! – konstatálja magában és visszaakasztja a gardróbba. Az éjjeliszekrényen fekvő magazin kórosan vékony, agyonretusált címlaplánya mintha egyetértően bólintana.
Fekete inget és nadrágot vesz elő, ezzel nem foghat mellé. A fekete ápol és eltakar, de elegáns, amire nagy szüksége lesz a délelőtti értekezleten. Ő lesz az egyik előadó. Órákat töltött azzal, hogy felkészüljön a prezentációra, de tudja, hogy a kollégáé jobb lesz, hiszen sokkal több tapasztalata van, azzal nem versenyezhet. Ráadásul neki amúgy sem jön össze soha semmi. Meg egyébként is, a többiek biztos, hogy látni fogják rajta, hogy nem sikerült egyetlen dekát sem leadnia.
Az irodába érve megáll az előtérben, hogy kinyissa az üvegajtót. Az egyik férfi kolléga siet a segítségére, lopott pillantása elárulja, hogy tetszik neki a látvány. Aztán hangosan is bókol, mert nem hagyhatja szó nélkül a szépségét. Micsoda alak! – füstölög magában, miközben feldúltan az asztalához siet. A gúnyos megjegyzés a szívébe, a húsába tép, úgy érzi, megalázták.
A mosdóba megy, hogy összeszedje magát. Mindjárt kezdődik az értekezlet és nem mutathat gyengeséget. Két kolléganője odabent pletykál, jószívű mosollyal üdvözlik – biztos rajta nevetnek. Nyugalmat erőltet magára, hogy ne tűnjön még szánalmasabbnak, és bekapcsolódik a beszélgetésbe. A lányok a délutáni programjukat ecsetelik. Egyikük szabadidejében fest, kiállítása nyílik a napokban, arra készül. A másikuk versenyszerűen űz több keleti küzdősportot is, edzésre megy. Egyébként a hétvégén nyert aranyérmet az országos bajnokságon, büszkén mutatja a telefonján, ahogyan a dobogón áll.
Ő nem tehetséges semmiben, ezért nincs hobbija. Nem is sportol, mert nem neki való. Ideje sincs rá. Meg nézzenek csak rá, az ő alkatával a mozgás nagyon fárasztó. A két kolléganő mindent tudóan összenéz. Abban az összefonódott tekintetben jogos ítélet van. De ő úgy érzi, végre akadt két ember, aki igazán megérti az érzéseit…
A mindennapokban rengeteg olyan szituációval találjuk szemközt magunkat, amelyek alternatívát kínálnak az önbizalom fejlesztésére, mégis sokszor eltoljuk ezeket magunktól. Ahelyett, hogy megbecsülnénk és kidomborítanánk az értékeinket, másokhoz hasonlítjuk magunkat és levonjuk a konklúziót: nem vagyunk elég jók. Pedig dehogynem! Lehet, hogy nem vagyunk címlapsztárok, de mindez csak egy profi fotóson és egy szépítő csapaton múlik. Lehet, hogy a 15-20 év tapasztalattal bíró kolléga rutinosabb előadó és tapasztaltabb szakember, azonban ebből hasznot hajthatunk: tanulhatunk tőle. Egy sport vagy egy hobbi sokat adhat a személyiségünkhöz, hiszen az itt elért sikerek büszkeséggel ruháznak fel mindannyiunkat. A lehetőségek száma szinte végtelen, csak rajtunk múlik, hogyan tudunk élni ezekkel.
Debreceni Andrea
