Karinthy Frigyes 1929-es, Láncszemek című novellájában egy társaság azzal kísérletezik, hogy „közvetlen ismeretségi alapon” el tudnának-e jutni a Föld bármelyik emberéhez öt másik emberen keresztül. Gusztáv svéd királyt a teniszpartnere segítségével érnék el, egy Ford gyári munkáshoz pedig Fordon, majd az ő ismerősén, egy amerikai lapkiadó vezérigazgatóján át vezetne az útjuk, vele beszélgetett egyszer az író barátja.

Három évtizeddel később ezt egy harvardi professzor a gyakorlatban is kipróbálta. Véletlenszerűen kiválasztott embereknek postázott levelezőlapokat, és megkérte őket, hogy küldjék tovább annak az ismerősüknek, akiről feltételezik, hogy a legközelebbi kapcsolatban lehet a professzor által kijelölt célszemélyhez. Átlagosan 5,5 közvetítőre volt szükség. Ezt a számot a legendás hálózatkutató, Barabási Albert-László felkerekítette, és bevezette a „hatlépésnyi távolság” fogalmát. Ha az elmélet igaz, ugyanúgy karnyújtásnyira vagyunk Donald Trumptól és Cindy Crawfordtól, mint a dalai lámától, vagy attól az eszkimóbabától, aki ma reggel született.

Persze az internet óta az egész számolgatás felesleges. Az eszkimóbabának talán még nincs Facebook-profilja, de a láma és Cindy Crawford viszont rendszeresen posztol. A hatlépésnyi távolságból kétkattintásnyi lett. És amióta bevezették az adományozógombot, bárkin segíthetünk is. A facebookozók a Save the Children nevű oldalon keresztül például több mint tízmillió dollárt gyűjtöttek össze a hurrikán áldozatainak, a szervezet az vállalta, hogy ételt és ruhát visz a rászorulóknak. Lehet, hogy Zuckerbergék találmánya sokat ártott az emberiségnek, eltorzította az emberi kapcsolatokat, a médiát és a politikát, de tény, hogy ilyen könnyen még soha nem tehettünk a bolygó másik felén élő gyerekekért. A monitoron hömpölyög a víz, a szél dobálja a házakat, a videókon elkeseredett családok, akiknek az életét elfújta a hurrikán. Mi pedig ülünk a meleg szobában, és néhány kattintással picit jobbá tehetjük a világot. És ehhez hatot se kell lépnünk.

Pór Attila