Dr. Katherine Rake, a brit Családi és Szülői Intézet vezetője életük vége felé bánatpénzzel kompenzálta volna a nőket azért a fizetési szakadékért, amely elválasztja őket a férfiakétól. Néhány éve úgy számolta, hogy például a közepesen képzett nők kétszáznegyvenezer fontot érdemelnének, mert pályafutásuk során ennyivel keresnek kevesebbet, mint egy hasonló képesítésű férfi , még akkor is, ha nincsen gyerekük.

Izland hatékonyabb megoldást talált: januártól a szigetországban törvénysértő, ha ugyanazért a munkáért egy férfi többet kap, mint egy nő (a legalább huszonöt fős cégeknél). Az izlandiak a nemek közötti egyenlőség szempontjából már 2016-ban is az első helyen szerepeltek a Világgazdasági Fórum rangsorában. Magyarország százegyedikként végzett. A téma kapcsán kirobbantak a szokásos kommentháborúk arról, hogy ha tényleg olyan olcsó a női munkaerő, akkor miért alkalmaznak férfiakat a profithajhász vállalatok. Ez elvezetett a vitában ahhoz, hogy a munkáltatók inkább fizetnek többet a férfiaknak, csak hogy ne kelljen a kisgyermekes anyák helyettesítésével bajlódniuk.

De nyilván akadnak gondok máshol is. Például a BBC Kínába küldött női szerkesztője a napokban mondott fel, mert megtudta: a négy nemzetközi szerkesztő közül a két férfi másfélszer annyit kap, mint a két női kolléga. „Folyékonyan beszélem a mandarin nyelvet, három évtizedes szakmai tapasztalatom van. Ötezer mérföldre dolgozom a kamaszgyermekeimtől, a hivatalos szervek rendszeresen megfigyelnek és zaklatnak – írta a blogjában. – Négy éve azzal a feltétellel fogadtam el az állásajánlatot, hogy annyit fizetnek nekem is, mint a férfiaknak.”

Az viszont, hogy a két férfi sem egyformán keresett, arról árulkodik, hogy a magasabb fizetéseket nem (csupán) a férfi létükkel érdemelték ki, hanem a bértárgyaláson követeltek többet. Ez azonban már visszavezethető a nemi szerepekre és a társadalmi elvárásokra: egy magyar pszichológus az üvegplafonról szóló tanulmányában azt írja, a környezetüknek megfelelni akaró, a „jó kislány” vagy az „úrinő” szerep szerint viselkedő alkalmazottak nem szeretnek alkudozni. Az úrinőknek tehát marad Izland, vagy ha nem repülnének annyira messze, megpróbálkozhatnak Norvégiával is. Ott október óta nemtől függetlenül egyforma fizetést kapnak – a válogatott focisták.

Pór Attila

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2018/3. lapszámában jelent meg.