Április másodikától minden kedden hattól nyolcig csendes estéket tartanak az írországi Lidl üzletekben, hogy autista vevőik is bevásárolhassanak. Ilyenkor csökkentik a fényerőt, nem szól zene, nincs hangosbemondó, a kasszáknál halkabban pittyegnek, s igyekeznek minden más zajforrást is kiiktatni.

Kiváló kezdeményezés, amit érdemes lenne itthon is követni. Az autisták szükségleteivel szembeni érzékenységünk ugyanis jelenleg még meg sem közelíti az írekét, elég, ha arra a márciusi hírre gondolunk, amikor a kaposvári kórházban két héten át meztelenül lekötözve tartottak egy tizenhét éves autista fiút, s állítólag jogszerűen jártak el.
A csendes bevásárlás hallatán viszont önnek nem az az első gondolata, hogy vajon nem fogják-e abban a bizonyos két órában ellepni az üzletet a nem autisták is? Vagy őket kitiltják ilyenkor? Az nem diszkrimináció, ha a nem autistákat nem engedik emberibb körülmények között vásárolni? Ha ugyanis a fenti listát nézem – fényerő csökkentése, zene kikapcsolása, hangosbemondó kiiktatása és a szkenner elhallgattatása –, mind olyan lépés, amit teljes szívvel üdvözölnék magam is bármely üzletben, s nem csak bizonyos napokon, hat és nyolc között.

Ha ez a csendes vásárlás két órán át valóban működik, ha ilyen körülmények között is lehet tranzakciókat intézni, miért ne vásárolhatnánk így mindannyian? Miért kell a mobiltelefonok korában ötpercenként értesülniük a vevőknek arról, melyik eladót várják a kollégái egy bizonyos kasszánál? Vagy miért gondolja bárki, hogy tovább maradok egy üzletben, ha a Despacito szól a hangszóróból?

Temple Grandin autista tudós évtizedek óta azon dolgozik, hogy a haszonállatokkal emberségesebben bánjanak gondozóik, s a tartási körülményeket úgy alakítsák, ami az állatok idegrendszerének jobban megfelel. Grandin e téma elismert nemzetközi szakértője, s szakértelmét nagy részben autizmusának köszönheti, mert az átlagembernél jobban érzi, milyen fények és hanghatások zavarják egy tehén vagy csirke lelki nyugalmát.

Talán itt lenne az ideje, hogy az építészek, belsőépítészek, városrendezők, fogyasztói szokásokat befolyásoló pszichológusok, reklámosok és marketingesek mellett helyet kapjanak végre az autisták is abban a körben, ahol az élettereinket megálmodják. Ha ugyanis az autistáknak beleszólásuk lenne a városrendezésbe, meggyőződésem, hogy egy csapásra jobb hely lenne a világ.

Oravecz Éva Csilla

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2018/18. lapszámában jelent meg.