A Facebook-alapító Mark Zuckerberg kongresszusi meghallgatását százezrek követték az interneten. „Megosztaná velünk, melyik hotelben szállt meg?” – kérdezte tőle az egyik szenátor. Zuckerberg néhány pillanatig zavartan mosolygott, majd annyit tudott kinyögni, hogy nem. Mindenki nevetett: Zuckerbergnek éppen a Facebook adatkezelési politikájáról kellett számot adnia. Kiderült ugyanis, hogy 2014-ben egy brit cég – egy kvízjátékon keresztül – több millió felhasználó adatait gyűjtötte össze, kielemezte a profiljukat, majd kidolgozott egy szoftvert, amely a bizonytalan szavazókat politikai hirdetésekkel és álhírekkel bombázta a Brexit és az amerikai elnökválasztás előtt.

Miközben applikációk tucatjai könnyítik meg hétköznapjainkat, az adatbázisokban folyamatosan gyűlnek rólunk az információk. Nemrég 5×5-ös sudokut kerestem a neten, két nap múlva e-mailt kaptam a legnagyobb online könyvesbolttól, hogy akciós az 5×5-ös sudokupéldatár. A Nagy Testvér rögzíti a lájkjainkat, a GPS-koordinátáinkat és az ebédrendeléseinket. Egy francia újságírónő kiharcolta a Tindertől a róla elmentett anyagokat. A társkereső alkalmazás nyolcszáz oldalnyi emléket tárolt a kalandjairól. Van már olyan robotporszívó, amely a lakás alaprajzát elküldi a gyártónak, és kitalálták azt a menstruációs naptárt is, amelyik jelzi a hirdetőknek, melyek azok a napok, amikor a felhasználó fogékonyabb hangulatban van.

Már közhely: ha valamit ingyen adnak, akkor mi vagyunk a termékek, értünk, a mi adatainkért, a mi figyelmünkért fizet valaki. Tragédia ez? Származhat abból károm, ha egy amerikai marketinges megtudja, hogy harminc éve kivették az orrmandulámat? Vagy tényleg lesben áll a virtuális maffia, hogy megzsaroljon a leveleimmel, és figyelik a nyaralós képeimet, hogy betörhessenek az otthonomba? Biztosan akad példa ezekre is, de ami több embert érint, az az, hogy ha minden ajánlatot és minden hírt az ízlésünkhöz igazítanak, akkor mindannyian mást tapasztalunk a világból, és egyre kevésbé értjük meg egymást. „A Facebook elszigetel” – foglalta össze a veszélyt egy barátom, aki magyar cégek és pártok megrendelésére a magyar felhasználók profilját elemezte.

Mi vagyunk az első Facebook-generáció, mi még várjuk, hogy az emberiség megtalálja a választ ezekre az adatbiztonsági kérdésekre. Addig is, ha belefutunk egy facebookos kvízjátékba vagy önismereti tesztbe, inkább kapcsoljuk ki a telefont, és kiránduljunk egyet az erdőben. A fák bölcsen hallgatnak mindenről.

Pór Attila

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2018/19. lapszámában jelent meg.