Vendégségben vagyunk a Kis-Duna holtágánál: kék az ég, simogat a nap, lágyan fodrozódnak a hullámok. Ilyen lehet egy tökéletes nap – gondolom. De ekkor a stégről meglátok egy kecses női kezet, amely éppen PET-palackot dob a vízbe egy ringatózó csónakból.

Bevallom: nem tartozom a leglelkesebb környezetvédők táborába, de ez a műanyag palack nagyon felkavart. Elképzeltem, ahogy néhány hét múlva már „az érből az óceánba” jutva esetleg egy bálna gyomrában landol, és az állat halálát okozza. Nem olyan régen valóban történt hasonló eset: annak a bizonyos bálnának a gyomrában több tucat műanyag zacskót találtak.

Jó, jó, egy palack vagy zacskó mit sem számít, hallom az ellenérveket. Csak hát eddig is mindenki így gondolta, és látjuk a következményeket. Legszerényebb számítások szerint is 9 millió tonna műanyag kerül az óceánba évente, és ez a szörnyű mennyiség beavatkozás nélkül legkorábban 450–500 év múlva bomlana le. 2050-re – mondják a szakértők – több plasztik lesz az óceánokban, mint amennyi hal úszkál benne. A Csendes-óceánban nemrégiben találtak újabb szemétszigetet: nem is a legnagyobbak közé tartozik, mégis, rémületes látvány.

Vajon járható út lenne a szigorú tiltás? Ingyenes műanyag zacskó már alig kerül forgalomba az Európai Unió legtöbb országában, sok helyen a szívószál és a fültisztító pálcika is tiltólistára került. A legszigorúbb rendszabály tavaly Kenyában született, ahol ha valakit tetten érnek, hogy plasztik zacskókat gyárt, ad el, vagy akár használ, komoly bírságra számíthat, sőt, akár négy évig terjedő börtönbüntetést is kaphat. Mások a tudománytól várják a megoldást: a japánok felfedeztek egy baktériumot, amely egy lebontó enzim segítségével veszi fel a harcot a műanyaggal. Az indonézek hínár alapú élelmiszer-csomagolása nemcsak lebomlik, hanem még ehető is. Magyar találmány az ugyancsak ehető szívószál, amely helyettesítheti a műanyagot. Nem kis dolog ez, hiszen – gondolnánk? – évente 8,5 milliárd szívószálat dobnak ki az emberek világszerte. Van már teljes egészében lebomló, komposztálható söröspohár is, különösen jó hír ez a focivébé idejére. Egy svájci felfedező meg elkészítette egy focipálya méretű takarítóhajó makettjét: a Manta naponta csaknem tíz tonna műanyag szemét begyűjtésére és feldolgozására lesz képes, ami egy nagyjából 25 napos misszió esetében 250 tonna hulladék eltüntetését jelenti.

Mégis, úgy vélem, mindez együtt is csak akkor ér valamit, ha annak a bizonyos kecses kéznek a tulajdonosa is megérti a pillangóeffektus lényegét. Azt, hogy a laza csuklómozdulattal eldobott PET-palackok és nejlonzacskók valahol a messzi távolban élőlények létét veszélyeztethetik. Hosszú távon meg az emberiségét.

Balázs-Piri Krisztina

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2018/24. lapszámában jelent meg.