Kilépek az ajtón, előttem hever egy kilapított koszos szívószál. Míg elérek a villamoshoz, akrobatikus mutatvánnyal kerülöm ki a fejem felé repülő nejlonzacskót, ami gyors irányváltással száguld tova egy szélvédőre. A rágó csomagolása bánatosan hever a fa tövében. Az eldobott műanyagpohár az aszfalton küzd az elemekkel és az autók kerekeivel. Az ásványvizes palack kupakja fél méterre fekszik a földön a kukától. A villamoson üres flakon préselődik az ülés és a fal közé. Egyszer használatos műanyag kanál kettétörve a megállóban. Cigarettacsomagolás maradványa a zebra tövében. És még csak 20 perce indultam el otthonról.

Bár azt nem akadályozhatom meg, hogy műanyag hulladékok hadával találkozzam a munkába vezető úton, azért igenis tehetek, hogy egy kicsivel kevesebb szemét kerüljön a környezetünkbe. Például úgy, hogy a boltba vászonzsákot viszek, és nem kérem nejlonba a kenyeret. Vagy úgy, hogy lemondok a szívószál használatáról, és a saját kulacsomból iszom a csapvizet. Műanyag evőeszközök helyett uram bocsá’ kézzel eszem meg a gofrit. Nem iszom automatás kávét műanyag pohárból, helyette teát választok és a saját bögrémet. Műanyag flakonos tusfürdő és sampon helyett szilárd szappanra váltok. Ha nejlonban akarják odaadni a piacon a zöldséget, azt mondom, köszönöm nem kérek, és határozottan átnyújtom a vászonszatyromat. Megfogom a villamoson összepréselt üveget, hogy a legközelebbi kukába helyezzem…

Nem nagy dolgok ezek, nemrég azonban még magam sem törődtem azzal, hogy kicsit műanyagmentesítsem a környezetemet. Lassan két éve viszont már minden hónapban, és különösen idén júliusban erre hatványozottan odafigyelek. Elsején ugyanis kezdetét vette a Plastic Free July, vagyis a műanyagmentes július, egy olyan, alulról jövő kezdeményezés, aminek az a célja, hogy minél több embert arra sarkalljon, hogy hagyják el az egyszer használatos műanyag eszközök használatát. 7 éve rendezték meg az elsőt, ma pedig már több mint 150 ország, és több millió résztvevő csatlakozik hozzá. A legjobb benne, hogy nem jár óriási lemondással, csupán egy kis erőfeszítéssel, amivel nemcsak a bolygónknak segíthetünk egy kicsit, de saját magunknak is. Végtére is miből áll reggel megtölteni vízzel a kulacsot, kedvesen kérni az eladót, vagy bekészíteni a vászonszatyrot, ha tudom, hogy munka után vásárolni fogok? Szinte semmiből.

Ki tart velem?

Sors Rita

(Nyitókép: Thinkstock)