„Jó napot kívánok, elfelejtettem a telefonom PUK-kódját. Tudnának segíteni?” „Egy kis mókus van a fán. Ilyenkor mi a teendő?” „Elhagytam a kulcsomat, és nem tudom kinyitni a bringámat. Meg a kollégám sem!” „A fél papucsom véletlenül fennmaradt egy újságosbódé tetején, és így nem tudok semerre elmenni!” Tudják, milyen számra érkeztek be ezek a kérések? A […]

„Jó napot kívánok, elfelejtettem a telefonom PUK-kódját. Tudnának segíteni?”

„Egy kis mókus van a fán. Ilyenkor mi a teendő?”

„Elhagytam a kulcsomat, és nem tudom kinyitni a bringámat. Meg a kollégám sem!”

„A fél papucsom véletlenül fennmaradt egy újságosbódé tetején, és így nem tudok semerre elmenni!” Tudják, milyen számra érkeztek be ezek a kérések? A 112-re. Ezek az emberek úgy érezték, a mentőknek, a tűzoltóknak vagy a rendőrségnek kellene megoldania a problémájukat. Az éves szinten beérkező ötmillió hívás négyötöde, azaz évente négymillió ezekhez hasonlóan értelmetlen és felesleges. A hivatalos szervek nemrég közösen kérték a lakosságot, hogy csak tényleges veszély esetén foglalják a 112 vonalait. A figyelemfelhívó kampány részeként egy videót is forgattak, amelyben egy elhalálozott bojler tulajdonosa és egy valóban balesetet szenvedett férfi konkurál egymással: ki éri el előbb a segélyhívót? „Ilyenkor anyádat hívd, ne a 112-őt” – vonja le a konklúziót a végén a vérző áldozat, majd ráhúzzák a hullazsákot. A bojler nyert.

Önöknek is meséltek már mások a 112-vel kapcsolatos rossz tapasztalataikról? Például, hogy a diszpécser köti az ebet a karóhoz: pontos címet, kerületet vár el, miközben ezt még gyakran a helyi lakosok sem tudják, pláne az, aki nem odavalósiként kér segítséget. Ezt azért teszik, mert az ő feladatuk a hívások valódiságának szűrése is, így nem kapcsolhatnak senkit csak úgy tovább. Az operátorok szerint a probléma az, hogy a lakosságot nem készítették fel, mit mondjanak, ha a 112-őt hívják, ezért a Facebookon ők maguk terjesztettek egy pár pontból álló segédletet. A feladat nem túl bonyolult: bemutatkozás, hol és mi a probléma – egy mondatban, röviden.

Úgy látszik, sokakon ez is kifog.

Nyáron hallottam, milyen okosan feltalálta magát az a diszpécser, aki egy fuldokló nő hívását fogadta. Hamar rájött, hogy nem szórakozásból szuszog a hívó, így eldöntendő kérdéseket tett fel neki, a beteg pedig egy vagy két koppantással jelezte, hogy a válasz igen vagy nem. Mivel a címet a rendszer hozzávetőlegesen jelzi, a mentőknek sikerült megtalálni és ellátni a bajba került nőt, aki a gégekanülje miatt lett beszédképtelen.

Szerencsére az edzett operátorokon nehéz kifogni.

Szigeti Hajni

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2018/39. lapszámában jelent meg.