A nagybátyám hetek óta azzal tölti az estéit, hogy almát présel. Őrbottyáni telke meghálálta, hogy végtelen rajongással gondozta: idén is több száz kiló alma termett. Hiába eszi az egész család, nem fogy, ezért a nagybátyám szinte csak aszalt almán és almaleven él. Kidobni, elrohadni sajnálja a gyümölcsöt, meggazdagodni nem tud rajta, már azon gondolkodik, hogy […]

A nagybátyám hetek óta azzal tölti az estéit, hogy almát présel. Őrbottyáni telke meghálálta, hogy végtelen rajongással gondozta: idén is több száz kiló alma termett. Hiába eszi az egész család, nem fogy, ezért a nagybátyám szinte csak aszalt almán és almaleven él. Kidobni, elrohadni sajnálja a gyümölcsöt, meggazdagodni nem tud rajta, már azon gondolkodik, hogy valamelyik óvodának felajánlja. A napokban az ismerőse lovainak küldött egy kosárral.

Norvégiában egy asszony ezt úgy oldotta meg, hogy egykilós almacsomagokat akasztott ki a kerítésére, és azokat bárki elvihette. Miután a gyümölcsös zacskókkal díszített utcát egy magyar férfi is lefotózta a Facebookra, az asszony nálunk is követőkre talált.

„Csináljunk belőle mozgalmat! – posztolta ki Erika Érdről. – Ha túl sok gyümölcsöd termett, és nem tudod felhasználni, kínáld fel annak, akinek nincs!” Ő almás és körtés zacskókat aggatott a kerítésre, és felcímkézte őket, hogy elvihetők.

Bejegyzését több ezren osztották meg, a hozzászólások pedig tanulságosak voltak. A legtöbben megköszönték Erikának, hogy példát mutat és segít a rászorulóknak, néhányan megírták, hogy már találkoztak hasonló kezdeményezéssel, akadt, aki fotóval is igazolta, hogy csatlakozik a mozgalomhoz. Más elmesélte, ő barackot meg szilvát osztogatott másoknak. Valaki arra mutatott rá, hogy számít az is, hogy az ember hol lakik. „Én már annak is örülnék, ha a postaládámból nem dobálnák ki a leveleket” – írta. A kedvencem viszont az a kommentelő, aki ezt üzente Erikának: „Remek lájkvadászat ez az almás dolog, csak az a gond, hogy nem te találtad ki”, és belinkelt neki egy cikket a norvég asszonyról. (Rajta kívül mindenki tudta, hogy Erikát a norvég példa inspirálta.)

Pedig az ötlet tökéletes. A rászorulóknak szerencsére már eddig is sokan segítettek, de bizonyára maradtak még olyanok, akiket csak az tartott vissza a hasonló gesztusoktól, hogy nem volt arra idejük, hogy mondjuk ételt vigyenek a mélyszegénységben élőknek. Így viszont ahhoz, hogy csillapíthassák mások éhségét, elég a kertkapuig gyalogolniuk. Akinek nincs almafája, azzal is rengeteget tehet, ha a maradékot – ahelyett, hogy lehúzná a vécén – valamelyik kuka mellé teszi.

Meséltem a norvég hölgy ötletéről a nagybátyámnak is. Azt mondta, nagyon tetszik neki. Éppen építkezik, és hamarosan elkészül a kerítése is.

Pór Attila

 

Nyitóillusztráció: Thinkstock