– Készpénz vagy kártya?

Legyen szó a heti bevásárlásról, egy finom reggeliről a pékségben, egy drogériás beszerzőkörútról vagy éppen egy kellemes péntek esti vacsoráról a kedvesemmel, a fenti mondat minden alkalommal elhangzik.

A minap egy nem tervezett gyors vásárlást iktattam be hazafelé a munkából, fejben már éppen a szolid listám végére értem, amikor hirtelen rájöttem, hogy nincs nálam a bankkártyám. Mivel erre a napra várta otthon a másik felem a havonta szokásos nagyobb kiszerelésű háztartási termékek érkezését, a kis plasztikot átruháztam rá a könnyebb fizetés érdekében. Általában nem szokott gondot okozni ez a dolog, de az élelmiszerüzlet felé közeledve zavarba jöttem.

Annyi a mai beszerzőtúrának, ezzel pedig a holnapi ebéd és az esti nasi lehetőségének is – gondoltam magamban, és nyugtáztam, hogy mindezek mellett kimarad a „fejszellőztetés” is. Akármilyen bizarrul is hangzik, számomra remek kikapcsolódás a sorok között lépkedni és elveszni a lista, a gurulós kocsi és a polcok világában. Aztán a fejemhez kaptam, és emlékeztettem magam arra, hogy a táskámban lapul egy pénztárca, abban pedig remélhetőleg néhány ezer forint is lesz. Nem törődve a sötétedő pesti utcák hangulatával, már számoltam is mennyi az annyi.

Hatezer forint. Jé, ritka, hogy ennyi van nálam – morfondíroztam. Biztonságosabbnak érzem, ha csak pár bankó lapul a batyumban, na meg a mindenható kártya. De ma másképp volt, és ez egy teljesen eltérő megoldásra késztetett. Ahogy tettem a kosaramba a termékeket, összeadtam gondolatban az összegeket. Magam is meglepődtem, hogy mennyire tetszett a dolog, főleg azért, mert a sokszor meggondolatlan vásárlások és a bankkártya adta „végtelenségérzet” okán időnként hajlamos vagyok túlzásokba esni. Ennek pedig általában nincs jó vége: feleslegesen telik a hűtő, és olykor sajnos a kukában landol pár lejárt szavatosságú élelmiszer. Mindezek ellenére igyekszem tudatosan élni, és ami a legfontosabb, mértéket tartani.

Éppen ezért esett jól ezúttal kevesebbet költeni, végiggondolni, mi az, amire tényleg szükségünk van otthon, és csak a legfontosabbakat levenni a polcról, valamint nem meglepődni a végösszegen. Miközben pakoltam a vászonzsákomba az árucikkeket, elhatároztam, hogy ha nem is minden alkalommal, de időnként alkalmazni fogom ezt a módszert. A gondolat örömére, amikor elhangzott a jól ismert kérdés, elégedetten csak annyit mondtam:

– Ma készpénzzel fizetek.

Légrádi Júlia

Nyitókép: Thinkstock