„Ha tetszett nektek ez a videó, küldjetek egy lájkot” – mondta a hétéves fiam, miután a nagymamájának levideóztuk azt a bűvészmutatványt, amit a YouTube-ról tanult. Meglepett vele: a családban senki nem vloggerkedik, ezt a sablonmondatot azokból a videókból tanulta, amelyekben kamaszok nyomkodják a számítógépes játékokat. A fiam még azt se igazán érti, hogy a lájk fogalma mit jelent.

Furcsa volt megtapasztalni, hogy hiába ügyelünk otthon arra, hogy ne használjuk a gyerekeket lájkmágnesként, tőlünk függetlenül is beszivároghat az az értékrend, amelyben az ember hangulata és önbecsülése mások kattintási kedvétől függ. Amelyben külön iparág épül azokra, akik folyamatosan fotózzák magukat, és a homokban hempergő lányok is influenszereknek, véleményvezéreknek számítanak csak azért, mert a képeiken keresztül a szponzorált termékek sok követőhöz eljutnak.

Márpedig errefelé tart a világ. Olyannyira, hogy az egyik amerikai webáruház halloweenra már „influenszerjelmezt” is árul. Ez valójában nem más, mint egy szürke cicanadrág és egy fehér sportmelltartó – átszámítva majdnem tizenhatezer forintért –, ínyencek kedvéért kapható hozzá sportcipő, napszemüveg, baseballsapka is. Csupa hétköznapi cucc. „Ha nem követed az Instagram-influenszereket, nem értheted ezt – írja egy kommentelő. – Én elég sok nőt követek, és mindegyik pontosan így öltözik.”

Komoly társadalomkritikára vall, hogy az eladók szerint a rémisztő halloweeni figurák, zombik, vámpírok közé beleillik az influenszer is – már ha a többiek felismerik a jelmezét –, de persze lehet, hogy csak sima poénról vagy kattintásvadász ötletről van szó. Akármi is volt a céljuk a ruhával, tökéletesen érzékeltették vele, hogy a közösségi média eltorzította az életünket. Remélem, még nem késő, és tudok a fiam értékrendjére hatni. Örülnék, ha farsangon influenszer vagy vlogger helyett valami normális figurának öltözne. Mondjuk újságírónak.

Ha tetszett nektek ez a cikk, küldjetek egy lájkot!

Pór Attila

Nyitókép: Thinkstock