Magyarországon minden negyedik gyermek túlsúlyos, vagy elhízott. Az Elhízás Világnapja kapcsán évről évre napvilágra kerülnek a legfrissebb adatok, kicsit nézegetjük a statisztikát, mely szerint ezen a téren a középmezőnyben vagyunk, szidjuk a gyorséttermeket meg a mai világot, ahol a gyerekek állandóan a kütyüiket nyomkodják ahelyett, hogy egymást kergetnék a grundon, és már lapozunk is tovább. Pedig egy gyermek elhízása mögött egyetlen bűnöst találni: a szülőt.

Szeretek úgy gondolni magamra, hogy toleráns, megengedő, mások véleményére és érveire nyitott ember vagyok. A felnőttek túlsúlyával kapcsolatban semmiféle problémám nincs, mert hiszek a szabad akaratban, hogy az emberek úgy élik az életüket, ahogy ők akarják. A gyermekkori elhízás viszont elkeserít, mert hiába nem a gyerek tehet róla, mégis ő indul hatalmas hátrányból, ha már kicsi korától többlet súllyal küzd. Nem az apró pocakról beszélek, tudom, hogy a kicsik teste folyton változik, van, amikor hurkásabb egy ovis, aztán meg hirtelen megnyúlik. Én nem a vékony testet ünnepelem, hanem az egészségeset; az odafigyelést, a helyes arányokat, az állandó mozgást tartom fontosnak. Hiába tölti az ideje nagyobb részét az óvodában, vagy az iskolában egy gyerek, az étkezési szokásait otthonról hozza. A családi asztalnál sajátítja el, hogyan kell használni a kést és a villát, szerencsés esetben ott találkozik a legkülönbözőbb ízekkel, zöldségekkel, húsokkal, ott tanulja meg, hogy csak annyit szedjen a tányérjára, amennyit megeszik. Ehhez először is az kell, hogy a család az asztal köré üljön, és ne a tévé elé. És kell, hogy valaki megfőzze a vacsorát, és odafigyeljen, hogy elég zöldség és gyümölcs kerüljön az étrendbe, és hogy ne adja fel, amikor a kicsi kiköpi a zöldbabot vagy fintorog a spenótra. És persze kell valaki, aki minden nap kimegy vele rohangálni, meg focizni, aki elviszi edzésre, megtanítja úszni, és korcsolyázni. Figyelünk rá, hogy a gyerek tiszta ruhában járjon, hogy minden nap megfürödjön; ha beteg, orvoshoz visszük, eljárunk az összes szülői értekezletre, és befizetjük az osztálypénzt. Akkor miért nem ügyelünk egy kicsit jobban az egészségére? Olyan sok mindent ronthatunk el a gyereknevelésben, olyan sok dolog miatt van lelkiismeret furdalásunk, ha az étkezés és a mozgás terén tudatosak vagyunk, akkor legalább egy dolog miatt nem kell főnie a fejünknek. Ráadásul nemcsak a gyerekkel, de az egész családdal jót teszünk. Nem a pizza, a sütemény, vagy a hamburger ellen beszélek, mert szerintem ezek is beleférnek egy gyerek menüjébe. De a megfelelő arányokra figyelni kell, és elengedhetetlen a példamutatás.

Jónap Rita

Nyitókép: Thinkstock