Kilenc fok van, süt a nap, olyan jó céltalanul kifelé bámulni az ablakon: forognak a madarak a háztetőn, forognak a felhők is, mindenki boldog, talán én is az vagyok, csak éppen jegyzetet kellene írni ebben az édes januári minutumban. Még szerencse, hogy a napokban olvastam Isaac Asimov cikkét, amelyet 55 éve, 1964 napfényes vasárnapján vetett papírra a New York-i nemzetközi vásár megnyitójára. Mit lehet egy nemzetközi világvásár megnyitójára írni? Vasárnap délután?
Leírta az első mondatot: „A New York-i nemzetközi vásár a béke és megértés jegyében blablabla…” aztán kikémlelt az ablakon, és képzelete a háztetők felett messzire szaladt. Hagyta a prospektusokat, inkább eltöprengett rajta, milyen lenne egy nemzetközi vásár a távoli kétezres években. Feltéve persze, hogy a világ túléli a hidegháborús fegyverkezési versenyt.
A klausztrofíliája miatt (betegesen vonzódott a szűk helyekhez, legszívesebben egy New-York-i metróállomás újságosbódéjában dolgozott volna) a dolgozószobájába kuckózó író megdöbbentő pontossággal írta le, mi számít majd a kor technikai vívmányainak napjainkban. Megjósolta a 3D-s tévéket, a kapszulás kávéfőzőket, az okostelefonokat, amelyek hívás közben megjelenítik beszélgetőtársunkat, adatokat tárolnak, üzeneteket továbbítanak, útbaigazítanak. Ahogyan azt is látta előre, milyen játszi könnyedséggel üzengetnek majd saját, leegyszerűsített, számítógépes nyelvükön a fiatalok egymásnak.
Az élénk fantáziájú sci-fi -író nagyobb találati aránnyal jósolt, mint a történelem sokat idézett asztrológusai, prófétái, látnokai. Ne rójuk ezt fel nekik, a világvégék prognosztizálása nehezebb ágazat. A nem éppen derűlátó jóslatairól elhíresült vallási csoport, a Jehova tanúi például először 1914-re datálták a világvégét…
A 19. század elején Dr. Lardner, angol természettudós a vasutat tekintette a civilizációt fenyegető legfőbb csapásnak. Azzal érvelt, hogy az utasok elpusztulhatnak a légszomjtól a túlságosan nagy sebesség miatt.
Lord Kelvin, a brit Királyi Akadémia egykori elnöke ügyes szemfényvesztésnek tartotta a röntgensugarat. Ugyancsak ő tette azt a kijelentést, hogy a levegőnél nehezebb repülőszerkezetnek nincs jövője.
Mi várható 2069-re? A jövőkutatók szerint az emberfeletti intelligencia, a technológiai szingularitás olyan sebességgel változtatja meg a környezetünket a következő ötven évben, amelyet egy sci-fi -író sem tudna leírni. Ez még akkor is valószínű, ha az USA szabadalmi irodájának vezetője 1899-ben leszögezte: már mindent feltaláltak, amit fel lehetett találni.
Vass Virág
A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2019/01. lapszámában jelent meg.
