Február közepén egy nem beoltott, ötéves francia fi ú utazott családjával Costa Ricába vakációzni, s ennek eredményeként egészségügyi szükségállapotot kellett elrendelni a közép-amerikai országban, mivel a gyerek kanyarós volt. Costa Rica 2006-ban egyszer már sikeresen megszabadult a kanyaróvírustól, majd 2014-ben – szintén egy turistának köszönhetően – ismét meg kellett vele küzdenie.

Az oltásellenes nyugati hisztériának hála ma ott tartunk, hogy a fejlett világ rosszul informált, ám öntudatos és agresszív, közép- és felsőosztálybeli tagjai olyan betegségeket támasztanak fel poraikból és fertőznek velük a saját környezetükben és a harmadik világban, amelyektől a védőoltásoknak hála már sikeresen megszabadultunk az elmúlt kétszáz évben.

Az oltásellenesek „sikereiről” már napi rendszerességgel olvashatunk: többek között Washingtonban és New York ortodox zsidók által lakott negyedeiben is egészségügyi szükségállapotot kellett kihirdetni a közelmúltban a terjedő kanyarójárvány miatt. Az amerikai hatóságok büntetés terhe mellett kötelezővé tették a kanyaró, a mumpsz és a bárányhimlő elleni védőoltást is. A WHO nemzetközi egészségügyi szervezet 2019-re az egyik legnagyobb egészségügyi fenyegetésnek nyilvánította azokat a szülőket, akik szándékosan nem oltatják be gyerekeiket, s a világ több pontján is egyre drasztikusabb jogi lépéseket tesznek ellenük. Olaszországban már nem engedik óvodába a beoltatlan gyerekeket, az iskolákban 600 eurós büntetés vár azokra a szülőkre, akik nem oltatnak, New York állam Richland megyéjében már a közterületekről is kitiltották a be nem oltott gyerekeket.

Az egyéni szabadságjogokat és a döntés szabadságát oly nagyra értékelő nyugati világnak soha nem volt erőssége, hogy a közösség érdekeit hatékonyan érvényesítse azon polgáraival szemben, akik csak a saját – vélt vagy valós – érdekeiket képviselték mások rovására. A legszebb azonban a történetben, hogy ez az oltásellenes őrület a nyugati orvostudomány sikerének legékesebb bizonyítéka. Tavaly ünnepeltük ugyanis éppen a százéves évfordulóját az utolsó nagy világjárványnak, amikor 1918 augusztusában a spanyolnátha 50–100 millió halálos áldozatot követelt. A tizenkilencedik század végén még az összes halálesetek 30%-a volt valamilyen fertőzés eredménye, ez az arány a huszadik század végére kevesebb mint 4%-ra csökkent.

De pont a halálos járványok eltűnése miatt nincs ma saját élményünk azzal kapcsolatban, hogy ezek milyen súlyosak lehetnek, s a védőoltások hatékonysága miatt terjeszthetik az oltásellenesek a hamis híreket, hogy a betegségek, amelyektől védenek, nem is veszélyesek, az oltások több kárt okoznak, mint hasznot.

Oravecz Éva Csilla

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2019/17. számában jelent meg.