Víziváshoz kulacsot használok PET-palack helyett. A kulacsot csak akkor hagyom otthon, ha tudom, hogy olyan helyre megyek, ahol üvegpohárból vagy bögréből ihatok csapvizet. Néha sajnos tévedek, és olykor becsúszik egy-egy flakonos. Ilyenkor a palackot inkább hazaviszem, hogy biztosan szelektív kukába kerüljön. Saját szütyőkkel megyek vásárolni, hogy ne kelljen nejlont használni, maximum a legrosszabb esetben – helló eperszezon és otthon felejtett doboz! Előre megtervezem a heti menüt, és az alapanyagok többségét a helyi piacról szerzem be. Amit onnan nem lehet, arra marad a csomagolásmentes bolt és a hipermarket. Utóbbiban van, hogy elcsábulok az előrecsomagolt édességek láttán…

Sorolhatnám még a törekvéseimet és a velük járó kisebb-nagyobb kudarcokat is, mert akadnak bőven, de most nem teszem. Helyette csak annyit mondok, hogy ha a jövő generációira, az illatozó hársfákra, a reggel a pózna tetején éneklő rigóra, a kövön sütkérező gyíkra gondolok, akkor mindig elfog a tettvágy, hogy igenis magammal vigyem a kulacsot, az eper helyett olyan gyümölcsöt válasszak, ami nem nyomódhat össze a vászonzsákban, a csomagolt édességről pedig lemondjak.

Változtatni és környezettudatosabban élni nem könnyű, de a tudatos választást segítheti, ha egymás történeteiből erőt merítünk. Éppen ezért örültem meg, amikor megláttam az Instagramon a #BILLENJÁT nevű kampány felhívását, aminek pont az a lényege, hogy megosszuk egymással, mi segít abban, hogy egy-egy új zöld szokást beépítsünk az életünkbe, vagy mi az, amivel még mindig küzdünk.

Tisztában vagyok vele, hogy a környezeti problémákat önmagában ez nem oldja meg, de ha minél többen mernek változtatni a történetek hatására, már közelebb kerülünk egy kicsit ahhoz, hogy a Föld élhetőbb hely legyen.

Sors Rita

(Nyitókép: Getty Images)