Csendélet busszal és gödörrel

Szeretek tervezni, de nem ragaszkodom görcsösen a terveimhez. Megnyugtat, ha előre látom a programom, de általában el tudom engedni az eredeti szándékomat. Legalábbis régen így gondoltam. A rugalmasságról alkotott elképzeléseimet azonban napról napra újraértelmezem, mióta Olaszországban élek. Főképp most, nyáron, amikor az élet lelassul (megáll?).

Még mindig sokkolnak a vidéki buszokkal előforduló kalamajkák. Legutóbb például egy lejtős úton a busz ügyetlenül kanyarodott, és egyik hátsó kereke bent ragadt egy gödörben. A fara az úttestet érintette. Időpontra igyekeztem, de mit volt mit tenni? Az utasok többségével kiszálltunk és tanácstalanul néztük a járművet, amely teljesen blokkolta az útkereszteződést. A sofőr szerelőt hívott, és közölte, hogy minimum fél óra késésre kell számítanunk. Kis várakozás után aztán mégis gondolt egyet, a motor felberregett, és valahogy csak kihúzta a buszt a gödörből! Újra elindulva megkérdezte, mindenki a végállomáson szeretne-e leszállni. Ha jól érzékeltem, az igen válasz után enyhén módosított útvonalon, rekordsebességgel értünk célba.

A minap egy kulturális esti program főszervezőjeként csalódtam. A kétórás műhelyfoglalkozást hattól nyolcig hirdettük, a résztvevők viszont csak hétkor kezdtek el szállingózni. Értem én, hogy a szabadidő az szabad idő, de azért egy óra! A hely tulajdonosa széttárta a karját: „Korábbi időpontot kell megadni, mert tudod, hogy később jönnek. Normális.”

Egy másik este előadásra készültünk a színjátszó csoportommal. Egy falusi búcsún szerettük volna előadni az év közben betanult darabot. Megvolt az időpont. Sminkben, jelmezben, pontosan érkeztünk, de a színpadon káoszt találtunk: az utánunk következő koncerthez készítették elő a hangosítást. Azt ajánlották, játsszunk a színpad előtt, amíg ők a háttérben folytatják az építkezést… Ez még olasz társaimnak is sok volt. Ilyen körülmények között inkább lemondtuk az előadást.

Persze kiszámíthatatlan, pozitív események is előfordulnak. A minap egy születésnapi ebédre indulva eljátszottuk az időt. Szerettük volna útba ejteni a könyvesboltot, hogy beszerezzük az ünnepelt ajándékát, de késésben voltunk, és az internet szerint a bolt már bezárt. A párom mégis ragaszkodott hozzá, nézzük csak meg. Hiába a hétvégi nyitva tartás és a netes információ, neki lett igaza. A bolt nyitva volt.

Kezdetben zavart, hogy lényegében semmi sem biztos, mert ott az emberi tényező és a kultúra íratlan szabályai. Lépésről lépésre mégis felfedezek egyfajta rendszert a rendszertelenségben és a flexibilitás értelmét. Csak egy szokást említve: a hőségben tényleg klassz, hogy koradélután néhány órára bezárnak az üzletek, este viszont tovább nyitva tartanak. Ha nyaralás során előfordulnak hasonló, a terveink módosítására kényszerítő esetek, bosszankodás helyett, azt javaslom, inkább vegyünk példát az itt élőkről. Kávé, fagyi, nyugalom.

Gősi Lilla

A fotó a buszról a szerző felvétele.