Nem vagyok nyári típus. Míg a többség Szent Iván éjjelén örül, hogy jön a két kedvenc hónapja, én azzal biztatom magam, hogy közelebb van a következő karácsony, mint az előző. Amióta nincs nyári vakációm, még kevésbé rajongok ezért az évszakért, csak a fegyelmezettségem tart vissza attól, hogy folyamatosan nyafogjak a meleg miatt. Van azonban egy dolog, amiben világbajnok ez az időszak: a nyaralás. Akkor is imádtam, amikor a gyerekek még egészen kicsik voltak, pedig akkor munkásabb volt, mert folyton azt kellett figyelni, hogy melyik eszi meg a homokot, vagy esik bele a vízbe, és a nap huszonnégy órájában rajtunk csüngtek. Ma már nem csüngenek rajtunk, és a közös idő felértékelődött. Az elmúlt években kialakult egy hagyomány nálunk: a nyaralás utolsó estéjén átbeszéljük az élményeket, és mindenkinek mondania kell három jó dolgot. Egészen izgalmas figyelni, hogyan változik a gyerekek értékrendje. Kisebb korukban a nagy attrakciók nyertek; a vidámpark, a hullámmedence, a gokartozás. Ahogy azonban nőnek, egyre jobban értékelik az egyszerű örömöket. Például amikor egy törött szörfdeszkával és egy kislabdával új, baseballszerű játékot találtak ki, és napokon keresztül játszották hármasban. Vagy amikor családi slágerlista készült: a nagyobb fiam a telefonjára letöltött egy csomó számot, egyesével lejátszotta, mindannyian pontoztunk, és a végén kihirdették a top húszat. Ez egy négynapos, több ezer kilométeres autózást tett felejthetetlenné. De ugyanígy került már be a legjobb dolgok közé a kockapókerparti egy három asztalos, kockás abroszos vendéglőben, és egy viszonylag kemény túra is, amihez eredetileg egyikőjüknek sem volt kedve. Az én toplistámon mindig előkelő helyen végeznek a korábban nem hallott sztorik: utazáskor végre a kamaszok is beszélnek, megnyílnak, olyan dolgokat mondanak el, amelyek hónapokkal vagy akár évekkel korábban történtek, de ilyenkor van hozzá kedvük, vagy eltelt annyi idő, megvan az a távolság, hogy könnyebb legyen mesélni róla.

Bevallom, a három jó dolog mellé mondanunk kell egy rosszat is, és mindig akad ilyen. Mert vannak félresikerült programok, néha mindenki mást akar, türelmetlenek vagyunk, összeveszünk. Az ember szeretné ezeket kiküszöbölni, ezért most, hogy már nagyobbak, a nyaralás előtt őket is megkérdezzük, hogy mi a fontos, és megpróbálunk arra is figyelni. Például, hogy nekik nem elég este megnézni a beérkezett üzeneteket, minimum reggel és délben is kell pár perc, hogy ne essenek ki a pikszisből. És minden nap kell „hagyjál lógva”-időszak, amikor nem szólunk hozzájuk. Ezen tavaly még megsértődtem, de közben rájöttem, hogy amíg a listán rajta van a kockapóker, a vízidisznólkodás és egyáltalán a közös nyaralás, addig nagyon jó dolgom van.

Jónap Rita

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2019/27. számában jelent meg.